A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Szabó Magdolna: Fejfás temetkezés Hajdúnánáson

Fejfás temetkezés Hajdúnánáson A Hajdúságban, de más református vidékeken is a XIX. sz. elejétől már szinte kizárólagos sírjel a fejfa temetőinkben. Hajdúnánás két - ma is meglévő-temetőjében, az északkeleti részen fekvő Felső-temetőben (mai Köztemető), és a déli részen lévő Alsó-temető régi parcelláiban ma is láthatók még a múlt század végi, század eleji fejfák. A temető „halott falu", melyben az élő falu társadalmi, gazdasági, erkölcsi rendjének törvényei, hagyományai tükröződnek. Anélkül, hogy egy adott településről konkrét adatokkal rendelkeznénk társadalmi-kulturális viszonyait illetően, a temetőt bejárva számos információt közölnek a temető elrendezési szempontjai, a sírjelek megformáltsága. A sírjel hordozza a legfontosabb információkat az elhunytról. Hajdúnánás temetőinek régi parcelláiban található sírjelek is elsősorban a kultikus hagyományt tükrözik. A település jórészt reformátusok lakta, s szembetűnően elkülönül a kisszámú katolikusok kisebb kasztot alkotó közössége. Erről az eltérő megformáltságú és elrendezésű sírjelek tanúskodnak. Mindkét temetőben út választja el az egykor idetelepített katolikusokat a törzsökös reformátusoktól. A debreceni kálvinizmus árnyékában élő, a puritánság elvét hirdető protestánsokkal szemben a „pápisták" (ahogyan itt illették a katolikusokat) elhunytjaik sírját fa- ill. kőkereszttel jelölték. A felekezeti hovatartozás archaikus temetőinkben ily módon való megkülönböztetése az egész magyar nyelvterületen megfigyelhető, ahol vegyes lakosság élt. Akadnak azonban kivételek, hol a protestáns oszlopos fejfát utánzó sírjelen egyszerű kereszt véset jelzi a katolikusok sírját (pl. Bölön, Hargita megye). A fejfáknak - formakialakításukat tekintve - többféle típusát ismerjük táji-etnikai régiókat elkülönítve. Azonban a különbség az egyes helyi típusokon is fellelhető. Ezt a belső eltérést a - minden fejfafaragót vezérlő közösségi konvenciókon túl - a faragók eltérő és változatos motívumkincse, a változatos „cifrázás", különböző készségük adja. A fejfák plasztikus megformáltsága, egymáshoz viszonyított nagysága utalhat korra, nemre és rangra egyaránt. Egyes helyeken a fejfák színekben való megkülönböztetése is külön információt hordoz, itt azonban egységesen feketére festették őket. A hajdúnánási fejfák nagysága leginkább a rangot, a társadalmi hovatartozást jelzi. Erre utal az egyik legrégebbi ránkmaradt (olvasható feliratú) fejfa, mely Nemes Nagy Antalnéé, 1894-ből való. Ez a ritka darab kb. 70 cm széles, az átlagos mérettől (20—40 cm) jóval szélesebb. Az elhunyt gyakran még életében kijelölte azt a fát, melyből sírjclét kívánta kifaragtatni. A halott családja vitte el a kikészítendő fát a mesterhez, akinek meglehetősen rövid idő állt rendelkezésre a megmunkáláshoz. Külön említendők a gyermekek fejfái. A megmaradt példányok közül számos darab puritán megformáltsága és kidolgozottsága arra enged következtetni, hogy az elhunyt gyermek sírjele gyakran otthon, házilag a szülők, vagy valamely ügyesebb rokon keze által készíttetett. Ez is változó a gyermek családjának vagyoni helyzetét tekintve, hiszen volt, aki megengedhette, hogy a mester munkája őrizze gyermeke hantját. Ezen fejfák a legkeskenyebbek temetőinkben, függetlenül a család társadalmi