A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Tóth Judit: Privátfotó-kutatás Égerszögön

Privátfotó-kutatás Égerszögön A helytörténeti és néprajzi kutatás újabban nagy érdeklődéssel fordult az archív fotók felé. De éppen csak felismerte azt a lehetőséget, amit a fényképek jelenthetnek a népi társadalom vizsgálata számára. Ez a lehetőség - az „amerikás magyarokkal" kapcsolatos munkák egy részét kivéve - még kiaknázatlan. De ezt célozza a fotóvizsgálatok antropológiai jellegű iránya,' amely a fényképet abban a társadalmi-kulturális közegben vizsgálja, ahol található, ahol „használják", tehát nemcsak maga a tárgy, hanem annak élete a fontos. A Művelődéskutató Intézet szervezésében, Kunt Ernő szakmai irányításával 1984ben elkezdődött ún. privátfotó-kutatás keretében a paraszti fotóhasználat módszeres vizsgálata is megindult.

2 Ezt a gyűjtőmunkát - fotós munkatársammal együtt - a volt Torna vármegyei Égerszögön végeztük. A Trianon előtt virágzó, református magyar település ma elnéptelenedő határszéli kisközség, amelynek tényleges lakossága 1984ben nem egészen 70 személy volt.

? Ez a kis létszám optimális esetben lehetővé teszi, hogy hiteles képet kapjunk a faluról. Előzetes ismeretség után, több hétig éltünk ott. Munkánk jellege és hosszadalmassága azonban esetlegessé tette, hogy végül is kikkel készült el a felmérés. Célunk lett volna három generációt felmérni; mivel azonban a 2. és 3. generáció tagjai nem élnek ott, vagy napközben elérhetetlenek voltak, beszélgetőtársaink - egy kivétellel az 1. generációhoz tartoztak, 1896-1911 között születtek. Elöregedő faluról lévén szó, a megvizsgált 8 család tapasztalatunk szerint mind felekezeti, mind vagyoni-társadalmi státus, mind nemek alapján megfelelő arányban képviseli a község törzsökös és betelepült lakosságát. Munkánk alapjául az ember személyes tulajdonában (a gyakorlatban: az egy háztartásban) lévő, nyilvánosságra szánt - a lakásban kitett, vagy albumba rendezett - és privát fényképegyüttes szolgált. Ennek minden darabjáról, nagyszámú kép esetén a kiválasztottakról, lehetőség szerint minden információt feljegyeztünk: helye, mérete, állapota, felirata, kerete, kiegészítő tartozékai. Mindről reprodukciók készültek a képfalakat, lakásbelsőt, a tulajdonos életkörülményeit bemutató, és pillanatfelvételekkel együtt. A tartalmi azonosítás során a képen szereplők adataira, a készítés körülményeire, a fotós személyére kérdeztünk rá. Előzetes ismeretség alapján többször kerestük föl beszélgetőtársainkat, és mivel közöttük éltünk, különböző helyszíneken, különböző szituációkban a lakásukon kívül is találkoztunk. Megfigyelhettük őket abban a társadalmi-kulturális közegben, amelyben mindennapjaikat élik, megismerkedtünk a családjukkal, igyekeztünk minél hitelesebb képet alkotni az egyén múltbeli és jelenlegi státusáról. A tervek szerint először genealógiai táblázatot kellett készítenünk (családfa), s ezt azonosítanunk a fényképeken szereplő „családdal". Majd a képeket nézegetve ún. asszociációs interjúkat folytatnunk. A két feladatot azonban a gyakorlatban nem lehe-