A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Tóth Pál: Telepekről a faluba - putrikból lakásokba (Lakóhelyi szegregáció a falusi cigány lakosság körében)

váltak. Attól az időponttól kezdve, hogy a telepi cigányasszonyok is tömegesen kezdtek a kórházakban szülni. A telepi cigányság körében tapasztalt csecsemőhalandóság mértéke ezután fokozatosan és igen jelentősen csökkent. A népesség száma tehát nagyon gyorsan nőtt, amire a faluinterjúk a konkrét példák egész sorával szolgáltak. A telepek viszont nem terjeszkedhettek. Ennek számos oka közül csupán néhányat említenék: a telepek jelentős hányada árvizes területeken, ártéren épült meg, néhány általunk is levizsgált községben a falu terjeszkedése következményeként az egykori telep a szó szoros értelmében a falu közepére került. Az „új" falu valósággal körbevette. Az útés közműépítések, a tagosítások, a mindenféle diszkriminációk és a nem cigány lakosság esetenkénti ellenállása, mind-mind a telepek kibővülése és fennmaradása ellen ható tényezőként jelent meg. Kevéssé ismert, hogy a cigányság különböző megoldásokat keresett magától is, hogy a telepek zsúfoltságából valahogyan kitörjön. Megindult az elvándorlás, és sok helyen a telepek spontán felhagyása, vagy átépítése. A vizsgált községek között is találunk olyan településeket, ahol a telepek ilyen „önfelszámoló módon" szűntek meg. A telepi társadalom azonban sokkal hamarabb megsemmisült, mint az ennek otthont adó, putrikból álló cigánytelepek. A cigányok tömegei, különösen egy olyan térségben, mint Borsod-Abaúj-Zemplén megye, már az ötvenes években az iparban (építőiparban, bányászatban, kohászatban) dolgoztak, a parasztok nem vályogbői, hanem téglából építették házaikat, a kávéházak eltűntek, a cigányzene visszaszorult, a ló kiveszett a mezőgazdaságból, a fuvarozásból stb. A családok felbomlottak, a felnövekvő nemzedékek elvándoroltak a telepekről, a gyerekek télvíz idején képtelenek voltak elgyalogolni az iskolába, az ipar munkásszállásokkal, a bányászat lakásokkal csábította az embereket stb. Nagyjából ilyen állapotában érte a telepeket a kormányzati politika síkjára emelt, a telepek felszámolását célul kitűző program. A telepi relokalizáció és következményei A cigánytelepek felszámolása - most már nem spontán módon történő, hanem az állami programok keretében végrehajtott - szorosan összekapcsolódott a Cs-lakásépítési akciókkal, illetve községekben a támogatott lakásvásárlás különböző módozataival. Ez utóbbi tulajdonképpen a községek lakásállományának újraelosztását a faluból elvándorló paraszti népesség hátrahagyott lakóházainak relokalizációs célú „újrahasznosítását" jelentette. A vizsgálat adatai és a faluinterjúk során szerzett tapasztalataink alapján az mondható, hogy a telepi relokalizáció szempontjából a döntő és legfontosabb mozzanatot a forgalmi értéküket vesztett egykori parasztporták államilag szubvencionált megvásárlása, illetve egyes esetekben minden ellenszolgáltatás nélkül történő újraelosztása képezte. A vevőkijelölési joggal rendelkező tanácsok ott, ahol a helyi gazdasági szervezetek érdekeltek voltak a cigány munkarő megtartásában, vagy ahol a nem cigány lakosság száma viharos gyorsasággal apadt, a kedvezmények számos formájával „ösztönözték" vásárlásra a cigánycsaládokat. Később a nyolcvanas években ezt a „magánerős vásárlás" váltotta fel, és a régi faluba irányuló szukcesszió egyik fontos mozgatójává lépett elő. A Cs-lakások építése több évtizeden keresztül zajló program egyik része volt. Előzményeiben azonban messzebbre nyúlik vissza; a vizsgálat során pl. kiderült, hogy már 1956-ban, Hídvégardón próbálkoztak valami hasonlóval. Ekkor a helyi tanács mintegy 18 cigánycsaládnak osztott telket. Jelentősebb számban épültek ilyen Cs-lakások Parasznya községben, ahol kb. 50 cigánycsalád jutott Cs-lakáshoz, Lak községben 1979-1985 között 34 db telepszerűen épült Cs-lakás megépítésére került sor. Körömben