A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Viga Gyula: A vándormunka mint a népi kapcsolatok formája (Néhány észrevétel a vándormunka néprajzához)

módja között. A történeti Magyarország felső megyéinek (Sáros, Zemplén, Zólyom, Árva, Liptó stb.) űrbéli vallomásai (investigatio) az 1770-es években egyértelműen azt jelzik, hogy a hegyvidéki népesség egy része évről évre lejárt a mezőgazdálkodó térszínek uradalmait és gazdálkodó üzemeit kisegíteni. Pl. Sáros megyében több falu népe azt vallotta, hogy aratni, nyomtatni, csépelni járt le az Alföldre, alföldi részekre, de ugyanide jártak kaszálni is. Megemlítik emellett, hogy szőlőmunkára járnak TokajHegyalja történeti borvidékére, mely terület gyűjtőmedencéje volt a felföldi megyék magyar, szlovák, ruszin vándormunkásainak.

2 Utalnunk kell arra, hogy gyakran a felföldi uradalmak küldik robotszolgálatra jobbágyaikat a mezőgazdálkodő vidékeken levő birtokaikra. Számos adatot ismerünk arra vonatkozóan, hogy a Rákócziak makovicai uradalma bocsát kaszásokat, aratókat, szőlőmunkásokat, pl. éppen Tokaj-Hegyalján fekvő szőlőbirtokaikra. A makovicai ruszin és lengyel jobbágyok rendszeresen robotoltak a magyar Alföldön a 17. század derekán.

3 Mindez arra figyelmeztet, hogy a más vidéken végzett robotmunka és az ugyanott vállalt bérmunka között lehetett kapcsolat, s a jobbágyság útjait kijelölték a feudális szolgáltatások helyszínei. (Ennek természetesen általánosabb ökológiai-ökonómiai feltételei, szorosabb, a térkapcsolatokban levő összefüggései is voltak.) Más vonatkozásokban felvetik ezek az adatok a város (civitas) vagy mezőváros (oppidum) és a falu gazdasági kapcsolatainak kérdéseit is a magyarországi feudalizmus utolsó évszázadában. Pl. Sáros megye jobbágy népe rendszeresen vállalt bérmunkát Kassa polgárainak földjein vagy szőlőjében. Ez - a munkára való vándorlás mellett a kétféle adottsága településtípusok közötti kapcsolatok sajátos megnyilatkozása, egyszersmind külön vizsgálatot igénylő kérdéskör is.

4 2. A munkaerő időszakos vándorlásának lényegében két fő formája van.

5 Az egyik bizonyos szakértelmet, specializálódott tevékenységet közvetít, olykor egészen nagy távolságra. Példaként éppen úgy említhetnénk a görög márványfejtők balkáni vagy észak-afrikai munkavállalását, mint az olasz vándormunkások tevékenységét a Szuezicsatorna építésénél, a bolgár ácsok és a szerbiai kőművesek európai vándorlását,

6 a liptói kőművesek kiterjedt munkavállalását a centrális Európában, vagy a mecenzéfi földmunkások, a favágók, a talpfafaragó glánerok, szlogárok, a kővágó riccerek időszakos vándorlását.

7 Ebben az esetben kisebb létszámú csapatok időszakos vándorlása figyelhető meg, akik leggyorsabban a lokális, helyi életmód részeként létező, olykor több generáción átöröklött, máskor különféle gazdasági kihívásokra gyorsan választ adó tevékenységi formákat „szállítanak", hordanak távoli tájak között. Ezek a csapatok mind munkaszervezetileg, mind saját lakóhelyi közösségüket tekintve viszonylag autonómok, jóllehet vannak olyanok is, amelyek csak időszakosan, a nagy mezőgazdasági munkák szünetében szakadnak el a mezőgazdasági tevékenysétől. A másik forma lényegesen homogénebb vonulatot képez. Fő mozgatója a mezőgazdálkodás éves rendje, a vegetáció ciklusai, valamint a Kárpát-medence centrális és marginális vidékeinek eltérő növényföldrajzi adottságai. Ez azonban sokkal kiterjedtebb, kontinentális méretű folyamat, ami a sík vidékek és az azokat övező magasabb térszínek népessége között a feudális termelés kezdetei óta megfigyelhető. (Maga a folyamat azonban sokkal korábbi. A paleolit népességcsoportok leletanyaga egyre inkább azt sejteti, hogy pl. a Bükk-hegység barlangjainak populációja kapcsolatot tartott bizonyos sík vidéki csoportokkal, s a kettő sajátos összeműködése a társadalomfejlődés legalsó szintjén megfigyelhető.

8 Az antikvitás idején az egész Eurázsiában egyértelmű eltéréseket mutat a sík vidéki, ill. a domb- és hegyvidéki csoportok fejlődése, s nyilvánvaló a kettő közötti állandó kapcsolat. A feudális korszakból már egyértelműen adatolhatok ezek az összeműködések.) Találóan fogalmaz erről a jeles francia