A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Viga Gyula: A vándormunka mint a népi kapcsolatok formája (Néhány észrevétel a vándormunka néprajzához)

A vándormunka mint a népi kapcsolatok formája (Néhány észrevétel a vándormunka néprajzához) A kisebb-nagyobb népcsoportok vándorlásai - legyen az állandó lakóhelyváltoztató áttelepülés vagy időszakos vándorlás - a tradicionális műveltség azon csatornája, amelyek mentén a kutatónak esélye lehet behatolni a kultúra szövetébe, finomszerkezetébe. A történeti tudományok, köztük az európai néprajz mindig megkülönböztetett figyelmet szenteltek ezeknek a népességmozgásoknak, s lényegében a gondolkodásmód, a kultúraértelmezés eltérő formáit lehet kitapintani a vándorlások műveltségformáló hatásának értelmezése, jelentőségének megítélése mögött. Bár a migráció különböző műveltségi következményeinek megítélése teljesen különböző lehet, a kutató számára valódi élmény minden újabb kapcsolat, népi érintkezés feltárása. A középeurópai néprajz hagyományai pedig kétséget sem hagynak afelől, hogy a népi kapcsolatok történetének kutatása nem csupán a térség népeinek hagyományosan harmonikus együttélését demonstrálja, hanem a 2. évezred végi közép-európai értelmiség gondolkodásának remélhetően egyetlen reális útját is. Az elmúlt két évtizedben Magyarországon rendkívüli módon megszaporodtak azok a közlések, amelyek a különféle vándorlások, peregrinációk kérdéseivel foglalkoztak. Számos nagyobb konferencia is taglalta ezeket a problémákat. így azok a hídfők, amelyeket a magyar néprajzban olyan markáns tudósok alkottak meg a népi érintkezések feltárásában, mint pl. Bátky Zsigmond vagy Gunda Béla, mára örvendetesen áthidalódtak a kutatás napi gyakorlatába. Az agrártörténeti, gazdaságtörténeti vizsgálatok eredményei pedig történeti hátteret adtak a néprajzi jelenségeknek, egyértelműen jelezve - elsősorban az életmód, a gazdálkodás vonatkozásában -, hogy Kárpát-Európa ökológiai-ökonómiai viszonyai a legkülönbözőbb társadalmi formációk idején is hasonló erővonalak mentén szerveződnek. Az alábbiakban - elsősorban a vándormunka problémáját érintve - a népi kapcsolatok néhány kérdésére kívánom felhívni a figyelmet. 1. A megtermelt javakka\ folytatott vándorlások mellett, bizonyára a termelő gazdálkodás kezdeteitől fogva szerepet játszott az európai - bizonyára más kontinenseken is! - gazdaságban a munkaerő vándorlása. Ez lényegében a különböző adottságú, eltérő eltartóképességű tájak munkaigényének és munkaerejének rendszeres kiegyenlítődése, ami sajátos, olykor kontinentális méretű munkamegosztást körvonalaz. Az eltérő adottságú tájak közötti munkamigráció általános történeti és etnológiai jelenség, amely korai formáiban már a 2. évezred első századaitól adatolható pl. a német történelemben, de felbukkan a középkorban kontinensünk más térségeiben is.

1 Jóllehet a vándormunka jelentősége a bérmunkával, a kapitalista termelési mód idején teljesedik ki, nyilvánvaló, hogy a feudális röghöz kötés nem tudja - talán nem is akarja - akadályozni a munkaerő időszakos vándorlását. Ellenkezőleg: a jobbágynépesség egy részének a másutt végzett munka a portio megfizetéséhez szükséges készpénz megszerzésének lehetőségét jelenti. Természetesen itt határozott különbséget kell tennünk pl. a Kárpát-medence centrális vidékén és peremterületén élt népesség élet-