A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Orosz György: A Mélységek könyve című orosz házi népénekekről

sei és eszkatológikus nézetei. Nyilvánvalóan nem tagadható az újkeletű népi nézetek szoros kapcsolata az apokrif irodalom azon műveivel - mutat rá Jancuk -, amelyek a világ kezdetéről és végéről, az utolsó ítéletről, a vétkezők megbüntetésének módjairól elmélkednek." Az összekuszálódott és már elhomályosult mitologikus világkép összekeveredett az emberek tudatában a keresztény vallásról alkotott zavaros elképzelésekkel, és főleg az apokrif irodalom által közvetített gnosztikus-manicheus-bogomil nézetekkel.

12 Kezdett tehát kialakulni egy keresztény elemekkel egyre nagyobb mértékben bővülő újabb világkép, amely a néptömegek esetében Scapov meglátása szerint a XIII-XIV. században még mindig mitologikus volt.

13 Anickov elgondolása szerint az egyházi népénekek a keresztény Rusz létrehozóinak, azaz az „új emberek" klasszikus (pogány, világmagyarázó-O. Gy.) költészetének maradványai, ezen költészet legutolsó fejlődési szakaszának termékei.

14 Fejlődésük végső fázisában az egykori mitologikus költészet énekei, miután összeolvadtak bennük a pogány és a keresztény elvek, már új formában jelentkeztek, s ettől az időtől kezdve a duchovnye stichi (egyházi népénekek) néven ismeretesek.

15 Fedotov azon a véleményen van, hogy az énekek a XV-XVI. században nyerték el mai, vagy az ahhoz igen közelálló megformáltságukat."

1 Az orosz egyházi népénekek szerzői-előadói a következő forrásokból kaptak tartalmi ihletést: a Szentírás, szentek legendái, egyházi énekek, apokrif elbeszélések.

17 Fedotov idevonatkozólag megjegyzi, hogy igen ritkák az ószövetségi témákat feldolgozó egyházi népénekek, illetve a Megváltó földi életének eseményei közül egy sem került be az Újszövetségből a népénekekbe, ő ezt azzal magyarázza, hogy a Biblia az orosz embereknek nem volt mindennapi olvasmánya. Annál inkább szerették a szentek legendáit, a templomban hallott épületes történeteket, s igen népszerűek voltak az apokrif elbeszélések. Mindezek mellett az ikonfestészet is megtermékenyítőleg hatott az orosz egyházi népénekek születési folyamatában.

18 S hogy a Biblia miért is nem lehetett mindennapi olvasmánya a középkori orosz embereknek, ennek egyrészt az általános könyvhiány volt az oka, másrészt az óorosz idők társadalmának nagyfokú analfabetizmusa. A teljes bibliafordítás - mutat rá Iglói Endre -, egyébként csak 1499-ben készült el, Novgorodban.

19 MocuFskij véleménye szerint az orosz földön teljes terjedelmében sokáig nem létező kánoni Bibliát a nép körében jól kiegészítette, illetve helyettesítette egy úgynevezett „apokrif Biblia": a Három szentatya beszélgetése (Beseda tréch svjatitelej). Ez Ez a számtalan szövegváltozatban ismert apokrif elbeszélés a Mélységek könyve című egyházi népénekek egyik forrásaként jön számba.

2

" A népének eredeti orosz elnevezése: Golubinaja kniga. A népi etimológia ezt a kifejezést nem a Mélységek könyveként, hanem Galamb-könyvként értelmezi (galamb oroszul: golub', golubina), a Szentlélekről alkotott elképzelés hatására, aki galamb képében szállt alá a földre:

21 „És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijőve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mint egy galambot és ő reá szállani. " (Mt 3, 16) A Mélységek könyve (Golubinaja kniga < Kniga glubiny) mély értelmű bölcsességek könyve; mint ahogyan Vasmer írja: „égi üzenet verses formában, minden létező eredetéről szóló népének".

22 Az egykori Novgorodi kormányzóságban a parasztok által használt kéziratos „gyógyászati könyvek" tanúbizonysága szerint ezen kozmologikus egyházi népének kezdősorait a XVIII. században ráolvasásként használták: iszákosság leküzdése céljából.

23 A Mélységek könyvének a ráolvasásokhoz formai szempontból azonban semmi köze sincs. Az új keresztény oroszok pogány-keresztény szinkretikus világképét igen sajátsá-