A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

KÖZLEMÉNYEK A MÚZEUMI TUDOMÁNYOKTERÜLETÉRŐL - Orosz György: A Mélységek könyve című orosz házi népénekekről

A Mélységek könyve című orosz egyházi népénekekről A keleti szlávoknál az egyik legsajátságosabb népköltészeti műfaj az egyházi népének (duchovnyj stich), amely formájában és zenei előadásában az epikus dalok éneklésének közös szláv hagyományát és a szláv mitológia szüzséit folytatja.

1 Az egyházi népénekek léte nem köthető csak a szlávsághoz: európai hagyomány, kereszténységhez tapadó általános folklórjelenség. Magyarországon az orosz egyházi népénekhagyomány tudományos feldolgozására a russzisztikai irodalomban eddig csak szerény kísérletek történtek.

2 Ebben a témakörben megjelent,

3 és az elkövetkező időkben napvilágot látó tanulmányaink ennélfogva a szakmai közélet érdeklődésére tarthatnak számot. Orosz egyházi népénekek magyar fordításban első ízben Rab Zsuzsa tollából jelentek meg.

4 Az ő ékes-míves műfordításaival nem szándékozunk és nem is tudunk vetekedni. A Mélységek könyve itt közzétett szövegváltozatának

5 magyar nyelvre való átültetésekor a fő hangsúlyt a minél nagyobb szöveghűségre helyeztük. Mindamellett az orosz eredeti szöveg érzelmi-hangulati hatását is megpróbáltuk közvetíteni a hazai olvasóknak. Népénekfordításaink és idevágó tanulmányaink olyan anyagot tárnak fel, amely a magyarországi folklorisztikában eddig jóformán teljesen ismeretlen volt. Az énekesrendek és a vallásos műfajok kutatása terén a hazai folklórtudományokban is megfigyelhetők hasonló törekvések (ld. Erdélyi Zsuzsanna és Kriza Ildikó munkáit).

6 A Kijevi Ruszban a törzsi régmúltról és a fejedelmek dicső tetteiről szóló bilinaeposz mellett létezett a népi epikus költészetben egy olyan énekműfaj is, amely mitológiai témákat dolgozott fel. A keleti szlávok mítoszai olyan módon írták le a világot, ahogyan ezt a finnek eposza, a Kalevala

7 teszi, vagy például a skandináv mitológia Verses Eddája* A szinkretista tudatformában gyökerező orosz egyházi népénekek közül a Mélységek könyve elnevezésű alkotások ábrázolják a világot - a három kozmoszt: a mikro-, a mező- és a makrokozmoszt - a legkomplexebb módon. A Mélységek könyve, mely egykoron igen elterjedt volt Oroszországban, talán az egyik legősibb egyházi népének. Kialakulására jelentős hatást gyakorolt az apokrif irodalom. Az ének mélystruktúrája-kimondottan pogány. Ebből a talajból nőtt ki az a sajátságos kozmológia, amely a kereszténységben újraszakralizált mikro-, mező- és makrokozmosz leképezésével és értelmezésével foglalkozik.

9 A Mélységek könyvéhez tipológiáikig igen közel áll a legrégebbinek tartott eddikus vers: a Völva jóslata (Völuspá)."

1 A mitológiai világlátás szemüvegén keresztül mindkét ének-a Völva jóslata teljesebben - modellálja a világot, ámbár igen tömörített formában. Az orosz egyházi népénekek egy bonyolult és sokirányú vallástörténeti korszak szellemi termékei. A kereszténység felvételét (988) követően a Kijevi Ruszban a pogány mitológia alsó, de különösen felső szintje szétzilálódott. Szükségszerűen létre kellett jönnie egy új rendszernek ( = pogány-keresztény szinkretikus világlátás), amelyben kifejezésre juthattak a nép kozmogonikus, teogonikus, antropogonikus elképzelé-