A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)

FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Piróth István: A néprajzi tárgy jelentései

téma szempontjából, bár a relevancia minél teljesebb körű és helytálló fölismerése nem kevés háttéranyag tudását igényli. A fönti információk mindenekelőtt színesíthetik benyomásainkat és ismereteinket az Ócsai Református Dalárda megalakulásának és működésének körülményeiről, s így utalhatnak a helyi társadalom rétegzettségére és integráltságának fokára is. (A helyi társadalom önszerveződési folyamatára vonatkozóan ugyanis föltehető az alábbi hipotézis: először a gazdálkodási-gazdasági és ágazati egyesülések jelennek meg, ezt követően a művelődési szerződések.) A gondolatmenet összegzéseként az alábbi csoportosítás vázolható föl a néprajztudomány és a tárgyvilág „klasszikus" és „új" kapcsolatairól a tárgyak jelentésmozzanatainak fényében. Természetesen az alábbi „kapcsolatok" nem zárják ki, sőt kiegészítik egymást. Releváns információk: a) a „klasszikus" b) az „új" kapcsolatokban - technológiai - ergonómiai - történeti - szociológiai - rituális/vallási - közgazdasági - esztétikai Összefoglalásként elmondható, hogy az előadás a tárgy helyzeteinek, valamint a tárgyvilág és a tudomány kapcsolatainak áttekintése után rátért egy tárgy az Ócsai Református Dalárda körbélyegzőjének - elemzésére. Az elemzés célja az volt, hogy bemutassa, hogyan és miből fejlődhet ki relevancia. A relevancia kifejlődése szoros összefüggést mutat a tárgy - egyes vagy összes - jelentésmozzanatával. Azt pedig, hogy melyik jelentéstartalom, illetve információ játszik szerepet a relevancia gerjesztésében, rendszerint a tudományos kérdésfeltevés (a kutatási téma) és a kutató érdeklődése (a kutatási témájában való tájékozottsága, azaz fölkészültsége) határozza meg. Végezetül arra a következtetésre jutottunk, hogy a hazai néprajztudomány - és az etnográfus - manapság abban a szerencsés(?) helyzetben van, hogy az ember környezetének bármely tárgya releváns lehet számára, azaz valamennyi tárgynak megvan az esélye arra, hogy „néprajzi" tárggyá váljon. PIRÓTH ISTVÁN JEGYZETEK 1. Miklós Pá! 1977. 91-99. és Miklós Pál 1980. 2. Miklós Pál 1977. 91-99. és Miklós Pál 1980. 71-79. 3. Miklós Pál 1977. 94-95. 4. Miklós Pál 1977. 94-95. és Miklós Pál 1980. 75-77. 5. Miklós Pál 1977. 96. 6. Miklós Pál 1977. 98-99. IRODALOM Miklós Pál 1977 A „szép" tárgy jelentései: In: Ethnographia IC. (88): 1 91-99. Miklós Pál 1980 Kép és kommunikáció. Budapest: MUOSZ Oktatási Igazgatósága