A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 28. (Miskolc, 1993)
FIATAL NÉPRAJZKUTATÓK II. KONFERENCIÁJA - Romsics Imre: Néprajz és/vagy esztétika? - Gondolatok a kalocsai példa nyomán
Néprajz és/vagy esztétika? Gondolatok a kalocsai példa nyomán A közvélemény számára lerágott csontnak tűnik a kalocsai népművészettel és népviselettel foglalkozni, bár a néprajzi publikációk között egy-két figyelemre méltó tanulmányon kívül semmi sem található. 1 Eddigi ténykedésünk során legnagyobb sajnálatunkra, mind az esztétikusok, mind a néprajzosok között igen sokan egyszerűen giccsnek titulálták-titulálják a kalocsai népművészet legújabb folyamát. A néprajzkutatók is a korai hímzéseket és viseletdarabokat keresték, s csak azokat tartották népművészeti termékeknek. Ez a kategorikus általánosítás és minősítés elgondolkodásra késztet. A probléma oka az, hogy mindmáig hiányzik egy, a realitásokat bemutató összefoglalás, amely a napjainkig tartó változásokat mutatná be. 2 Fölmerülnek a következő kérdések: Mennyiben lehet szétválasztani a néprajzot és az esztétikát? Hol lehet határt húzni az esztétikai értékek között? A legnagyobb kérdés pedig az, hogy vizsgálható-e a paraszti esztétikum, a paraszti esztétikai érték egy úgynevezett „magasabb", filozófiai-esztétikai tükrön keresztül. A kérdések megválaszolásához a népviseletet állítanám példaként. A déli szállások, vagyis Homokmégy népviseletét vizsgálnám az 1930-as években. 3 A területi és időbeli leszűkítést a téma egyszerűbb vizsgálata követelte meg, melynek oka előadásunk megkívánt rövidsége. 4 Mielőtt azonban a népviseletet vennénk szemügyre, röviden szólnunk kell a népművészet és az esztétika néhány általános kérdéséről. A népművészet „...a parasztoknak és a velük többé-kevésbé azonos életformát folytató társadalmi rétegeknek a körében érvényesülő tárgyalkotó, díszítő- és ábrázolóművészet" - írta Csilléry Klára. 5 A közös jobbágy-paraszti állapotban még homogén feudális paraszt osztály helyett a XIX. század végén egy paraszti státuscsoport éltette tovább a népi kultúrát, amelynek tagjai a gazdálkodó parasztok, a törpebirtokosok, az agrárproletárok, akik származásuk révén tovább akarták folytatni életük paraszti formáját. 6 A paraszti kultúra jóval később bomlott föl, mint a paraszti táradalom, így a paraszti életforma a kultúra közös vonásaival összefogta a szétváló rétegeket. 7 Ez a folyamat éltette a XX. században is a népművészet egyes ágait, amely különösen érvényes Kalocsa környékére, ahol sokáig, az 1960-as évek végéig élt a paraszti életformához való ragaszkodás. Nem véletlenül jellemezte Erdei Ferenc az 1930-as években Reymont parasztjaival a kalocsaiakat. 8 A népművészeti tárgyak körét a föntebb említett társadalmi rétegek fogyasztása határozza meg, függetlenül attól, hogy az egyes tárgyakat ők maguk, különböző specialisták, városi-falusi kézművesek, esetleg gyárak-manufaktúrák állították elő. 9 Ortutay Gyula véleménye, hogy a paraszti művészeti alkotások a céljuk felől tekintve lényegük szerint abban különböznek az európai nagy művészetektől, hogy egy pillanatra sem válnak el a mindennapi élettől, sőt egyenesen az a szerepük, funkciójuk, hogy a mindennapi élet szolgálatában álljanak: mintegy felmagasítják, szebbé, elfogadhatóbbá teszik a paraszti munkát, a falusi nép nehéz életét." 1 " Akár az ünnepi, akár a hétköznapi viseletre vetítve Ortutay Gyula gondolatát azt mondhatjuk, hogy azok a
