A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Gyulai Éva: Miskolc szőlőbirtokosai a 14-16. században
Miskolc szőlőbirtokosai a 14-16. században Miskolc szőlőművelésének kezdetét a téma monográfiája 1 az 1313-as évszámhoz kapcsolja, amikor Ernye bán fia, István nádor diósgyőri birtokosként az általa letelepített pálosoknak szőlőt adományoz. Az ismert oklevélben 2 szereplő szőlő a Chenyk (Csanyik) népes föld alatt Győr promontóriumán fekszik, és részszőlő, ami régebbi összefüggő szőlőművelésre enged következtetni, melyet Csanyik lakosai végeztek (quandam particulam terrae jacentem subtus vineam, quae est in promonthorio in ejusdem villae Geur). Az oklevél további szövege is a nádor birtokán lévő más szőlők létét mutatja: „Praeterea quaecunque possessiones tam in terris, quam in vineis et in aliis sive titulo emptionis vel in forma legationis sub nostra jurisdictione existentes usque modo sunt devolutae, vel in futurum devolverentur, eadam ecclesia et fratres ipsarum libère possideant et pacifiée utantur de eisdem"? Az utóbbi idézet rávilágít a szerzetesek - mint az egyik legrégibb szőlőbirtokosok - birtokszerzésének módjaira is, úgymint emptio - vagyis vétel és legatio - végrendeletileg rájuk hagyott szőlő birtoklása. A felsorolásban a már megszerzett (sunt devolutae) és megszerzendő (in futurum devolverentur) birtokok között másodikként a földek szántók - után a szőlőket említi az oklevél, és a többi birtokfajtát nem is nevezi meg. Közvetetten ez is szélesebb körű szőlőbirtoklásra utal mind a nádor, mind a pálos kolostor részéről. Ugyancsak Ernye fia István nádor az adományozó - de most már hét szép fia és felesége együttes akaratával (consensu et pari voluntate) - abban az 1315-ből való oklevélben 4 , melyben Csanyik (terra Chyenyk) adományozásának megismétlése után a diósgyőri Corpus Christi és a dédesi Szentlélek egyháznak fele részben szőlőt adományoz, a szőlő alatti minden szántófölddel együtt (cum omni terra arabili sub eadem vinea conjacenti). Ez az oklevélhely ékes bizonyítéka, hogy a fő adomány a szőlő - ráadásul felesben - és a szántóföld csak tartozéka ennek. A fentiek alapján nem csodálhatjuk, hogy 1317-ben Lőrinc Ágoston-rendi provinciális elrendeli, hogy Lukács fráter, a (diós)győri Krisztus Teste-kolostor priorja, aki a szerzetesrendnek sok birtokot, possessiókat, szőlőket, malmokat, erdőket és szántóföldeket szerzett, élete végéig háborgatás nélkül maradjon kolostorában. 5 Az ismert oklevélhelyek dátumát megelőzve már előbb is találtunk adatokat a Miskolc környéki szőlőművelésre. 1281-ben egy Jétyő nevű birtok - ma határnév Bánfalva községben - adásvételénél a birtok határainak leírásánál említenek egy szőlőt a határon kívül a Dédesről Kazára menő út mentén (ibi juxta ipsam vineam tendit infra ad viam, que ducit de Dedus ad Chaza), ill. előtte egy vízfolyásról szól az oklevél, melynek neve Szőlőspatak (Zelveu pataka) 6 . Ez a mai Bánfalva környékén, a Bükk északi részén lévő birtok bizonyosan határos volt egy szőlővel, amely még pataknak is nevet adott. Érdekes - és nem véletlen - az a szintén ebben az oklevélben szereplő adat, hogy a birtok szomszédja a Tardona nevű birtok: „Prima meta incipit... a terra magistri Stephani filii Ernei bani Tardona nominale
