A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Vida Gabriella: Mezőkeresztesi italtartó cserépedények

Mezőkeresztesi italtartó cserépedények Borsod megye fazekasközpontjainak vizsgálata, valamint a Herman Ottó Múzeum néprajzi gyűjteményében a kerámiaegyüttes rendezése közben feltűnt, hogy amíg ezen fazekasfalvak mindennapi használati edényei szinte elkülöníthetetlenek egymástól, addig néhány tárgytípusban színvonalas, markáns jegyekkel rendelkező edényeket készítettek. Ezek közül kiemelkednek a mezőkeresztesi pálinka- és bortároló díszes cserépedények.

1 A Bükk-hegység déli lejtőitől néhány km-re fekvő Mezőkeresztes Dél-Borsod egyik legnagyobb települése, amely egykor mezővárosi jogállással bírt. Alföldi jellegű, a Dél-Borsodi Mezőség többi falujához hasonlóan döntő többségben (90%) református vallásúak által lakott helység. A nagy területű határ a 19. század közepén is tekintélyes telkes gazdáké volt, akik befolyásukat később is megtartották.

2 Társadalmi rétegzettségére jellemző, hogy az 1786. évi népszámláláskor lakosainak 28,1%-a volt nemes.

3 Népessége szoros kapcsolatot tartott a közvetlen szomszédságában lévő, döntően római katolikus lakosságú, szegényebb matyó településekkel és a Bükkalja falvaival, elsősorban híres és népes vásárai révén. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy közigazgatásilag - ezekkel a falvakkal együtt - a mezőkövesdi járáshoz tartozott. Mint látni fogjuk, a sajátos matyó- és bükkalji ízlés hatása alakító tényező volt a keresztesi fazekasok díszítményeire is. Mezőkeresztes fazekasságának történetéről gyérek az adataink, bár szinte valamennyi, a magyar népi kerámiával foglalkozó munka megemlíti, hogy dolgoztak itt fazekasok.

4 Malonyay Dezső kivételével mindenki csupán a zöld máz alá karcolt, datált és feliratos butykosokat és kulacsokat tartotta helyi terméknek. Ezek alapján mindanynyian a közép-tiszai stíluscsoporthoz sorolják az itt készült edényeket. Malonyay a harmadik legnagyobb fazekasközpontként jelölte meg Mezőkeresztest a Gács környéki és a Murány-völgyi mellett. A fazekasság helyi történetére vonatkozóan annyi bizonyosnak látszik, hogy a mesterség gyakorlása leghamarabb a 19. század utolsó harmadában indult meg, és 1946-ban, Demeter János halálával szűnt meg. A miskolci fazekas céh iratai alapján 1768 és 1872 között egyetlen mezőkeresztesi származása legény sem vándorolt a közeli városba. A mesterjegyzék tanúsága szerint a céhbe felvett mesterek közül ugyanebben az időben egyik sem való Keresztesről.

5 Ugyanezt erősíti meg Román János is a sárospataki legények vándorlási útvonalának ismertetésekor, erre az időszakra vonatkoztatva. „A sárospataki fazekas legények legismertebb vándorló helyei voltak: Ungvár, Munkács, Gönc, Abaújszántó, Tarcal, Ónod, Mályi, Szatmárnémeti, Nagykároly."

6 Ez pedig elképzelhetetlen, ha Mezőkeresztesen fejlett fazekasság létezik ekkor. Jelentheti azt is, hogy a néhány mezőkeresztesi mesternek nem Miskolc, hanem pl. Eger volt a vonzásközpontja. A 19. század utolsó évtizedeiből maradt fenn a legtöbb datált tárgy. Ezt az idősza-