A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Balázs Géza: A pálinka néprajzához. (Pálinkafogyasztás a mindennapok során és a közösségi munkák alkalmával)

tön jön a válasz: „Köszönöm, nincs mitű, nem ittam pálinkát!"

44 Erre azután a gazda elszégyellheti magát, és hozathatja a pálinkát. Különleges esetekben - nem a baráti segítségnél, a kalákánál - a napszámos kikötheti a járandóságon felüli italt.

45 Feldmann szörnyülködve jegyzi meg 1903-ban, hogy a székely napszámos naponként ötször két pohár pálinkát követel - ez már igazi alkoholizmus!

4

'' Általában a mezőgazdasági munkák táplálkozási kiegészítéséről Jász-NagykunSzolnok megyéből vannak részletesebb adataink. Természetesen mindegyikben szerepet kap a pálinka: „Kunmadaras körül ellátásuk (ti. a napszámosoknak), reggel kenyér, szalonna és tavasztői őszig pálinka volt . . . délben főtt ételt ettek, uzsonnára tavasszal és ősszel kenyér, szalonna, pálinka járta . . . Kunhegyes vidékén májustól októberig napjában háromszor főtt étel volt . . . pálinkát napjában háromszor adtak . . .Jászberényben ugyanekkor reggel egy deci pálinkát mértek . . . Karcagon ellátásuk kenyér, szalonna, lebbencsleves és kása, nyáron disznó- vagy juhhús szokásban volt, csakúgy, mint nyáron és ősszel a pálinka."

47 Sokszor a tréfás kedvű vagy fösvény gazda szűk szájú butellában adta a pálinkát, hogy az italt szinte csak szippantani lehetett.

48 A segítségből vagy fizetségből végzett munka pálinkajáruléka idővel növekedett (mint azt a lakodalom esetében is megfigyelhetjük). Egyik tiszacsegei adatközlőm mesélte, hogy az 1940-es években egy kútásásnál két fő számára 2 dl kevert pálinkát hozattak egyáltalán nem a szegénység, hanem a kútásók mértékletessége miatt. Ma ugyanilyen munkához legalább 5 liter pálinka jár, hogy ne maradjon szégyenben a tulajdonos.

49 Ellenkező esetben a munkavégzők elkezdik mondani aligha félreérthető megjegyzéseiket. Feldmann 1903-ban azt írta, hogy az ipari munkások szeszfogyasztási szokásainak nincsen semmilyen kapcsolata a népi szeszfogyasztással. Állítja, hogy a gyári munkások zöme vidékről érkezett, ahol nem volt italos természetű. A szerző a külföldről hozott „előmunkások" hatásának tulajdonítja azt a tényt, hogy a magyar munkás a századfordulón napi bérének legalább a hetedrészét italra költi.

5

" Ez valóban nem lehet pusztán magyar sajátosság, de a munkások italfogyasztási szokásaira más okokat is találhatunk. Tény, hogy a munkavégzés közbeni ivás egyaránt megfigyelhető a parasztságnál és a munkásságnál. Ám a gyári munkások egyes rétegeinek bizonyára a gyökértelenség, az otthonról való elszakadás, a monoton és nehéz fizikai munka hatására jelent támaszt az alkohol. S nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a magyar munkásmozgalomnak már a legkorábbi szakaszában volt antialkoholista propagandája, például több mértékletességi egyesület jött létre ennek keretében.

M A munkások alkoholfogyasztását tehát nem lehet egyetlen tényezőre, kizárólag idegen hatásra korlátozni. A mindennapos alkoholfogyasztás szerepet kap a gyakori vendégeskedések során. Néprajzkutatók a megmondhatói annak, hogy a magyar ember általában nagyon vendégszerető, szinte sohasem marad el a kínálás, s mindig kerül az asztalra egy kis bor vagy pálinka a beszélgetéshez. Jankó János a kalotaszegi vendéglátásról írja, hogy a vendéget akkor is, ha nem evés közben jön, megkínálják pálinkával, kenyérrel, szalonnával, hagymával. Az ivást a vendég kezdi meg poharát a gazdára köszöntvén: „Adjon Isten áldást, szerencsét, amíg élünk!

52 A doroszlói nép is vendégszerető, bor híján pálinkával kínálja a vendéget. De azt elvárják, hogy „A vendég igya ki a poharát, nehogy patkány gyűjjön a házhó!"

53 Előfordul, hogy a vendégség tényét magáról a megkínálásról ítélik meg: „Nem volt semmi se, még csak egy kis pálinkát se adott", mondják Tyúkodon, ha nem vendégmarasztaló a házigazda.

54 A pálinka lehet a kibékítés eszköze, a pálinkázgatás sok konfliktus elsimítója. Fél Edit írja, hogy Martoson, „ha a gyerek a tolvaj, szokás, hogy az apja elhívja a károsultat