A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Balázs Géza: A pálinka néprajzához. (Pálinkafogyasztás a mindennapok során és a közösségi munkák alkalmával)

egy pohár pálinkára a kocsmába, sőt felnőtt tolvaj maga is megteszi ezt, s ezzel el is van intézve az egész eset".

55 Az italfogyasztás színhelye rendszerint a konyha, különleges vendég esetén a szoba, de ugyancsak gyakori helyszín a kamra, a műhely, az istálló, esetleg a tornác. Pálinkázgatni természetesen többnyire a férfiak ülnek le, az asszonyok közben tesznekvesznek, s csak erős kínálásra hajlandóak fogyasztani egy „gyűszűnyi" mennyiséget. Alkalom a pálinkázgatásra a pince - Törökkoppányból Fél Edit följegyezte, hogy az emberek a pinceszerben itták a pálinkát.

56 Ha útközben vannak, vagy ha nincs pálinka otthon, akkor a pálinkázás helyszíne a kocsma (az italbolt). A kocsma máig jobbára a férfiak tartózkodóhelye, csak a presszószerű kocsmákban üldögélhetnek el inkább az asszonyok, de ez sem nagyon szokás. Nyárádszentimrén a vásári áldomást a közeli kocsmában isszák meg, rendszerint egy félfertály (2,5 dl) pálinkát hajtanak föl a férfiak. „Az asszony sohasem tette be a lábát ilyen helyre: ha beszélni akart a férjével, vagy kihívatta, vagy a küszöbről kérdezte.

57 A pálinkafogyasztáshoz, kocsmázáshoz számtalan szokás, játék kapcsolódik. Elmaradhatatlan a koccintás, melyet jókívánságok kíséretében végeznek. De a koccintásnak is megvan a maga módja. Kapuváron vigyázni kell - figyelte meg Sós Mihály -, hogy ha társaságban valaki nem a pohár oldalával koccint, hanem a fenekével, akkor ez azt jelenti, hogy a többieket lenézi. Ilyenkor verekedésre is sor kerülhetett.

58 Az ifjűság körében számtalan pálinkázási játék ismeretes. Ilyen a pálinkás kenyér (fogadnak, hogy ki tud 1 dl pálinkát kenyérrel kimártogatni), de rendszerint pálinkában fogadnak a fiatalok különböző „hőstettek", bátorságpróbák elvégzésekor. Archaikus szokásnak tarthatjuk azt, amikor a pálinkát szalmaszálon szívták. Erről tesz említést a dunai halászok kapcsán Sólymos Ede,

9> Paszabról Turi Sándor,™ valamint Szabolcsból Dienes István." Ez utóbbi esetben nádszálból készült „mértékegységgel" van dolgunk, amikor a gy almoscsapat a következő módon osztotta föl egymás között a kiaHcudott pálinkát: „A nádnak a föld alatt vízszintes futó szárából vágtak egy darabot, azt ízen alul elmetszették, ott volt a feneke, a szárát olyan hosszúra hagyták, ami egy porciónak, egy italnyinak éppen megfelelt. Olyanféle volt, mint a kocsmában az üvegfütyülő." Asszonyok ritkán pálinkáztak, különösen nem a hétköznapok során. Ha mégis sikerült őket rávenni, akkor előfordult, hogy kenyérre cseppentve kóstolták meg a pálinkát ( = pálinkás kenyér). Bálint Sándor följegyezte, hogy Szegeden inkább kockacukorra cseppentve fogyasztották az asszonyok a pálinkát.

62 Ünnepi alkalmakkor az asszonyokat inkább sikerült rávenni egy-egy gyűszűnyi vagy pohárnyi pálinka elfogyasztására; az édesített pálinkaféleségeket, amelyeket éppen őróluk neveztek el kontyalávalón-dk, ugyancsak ilyen jelesebb alkalmakkor készítették és fogyasztották. BALÁZS GÉZA JEGYZETEK 1. A tanulmány része a pálinka magyarországi néprajzáról írott nagyobb lélegzetű munkámnak. E munka egyik résztanulmánya Miskolcon jelent meg: Balázs Géza: Égetett szeszes italok készítése és fogyasztása a KözépTisza vidéken. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XXIV. Miskolc. 1986. 273-88. 2. Csiszár Árpád: Adatok a felsö-tiszavidéki pálinkafőzésről és -felhasználásról a XVIII-XIX. század fordulóján. Agrártörténeti Szemle, XXVII. 1985. 247-55. 3. Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci. Bp. 1980. 83. 4. Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae, azaz Erdélynek változása. Bp. 1972. 14-5. 5. Idézi Ballal Károly szerk.: A magyar vendéglátóipar története. Bp. 1943. 263. 6. Gönczi Ferencz: Göcsej s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár, 1914. 156-7.