A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Balázs Géza: A pálinka néprajzához. (Pálinkafogyasztás a mindennapok során és a közösségi munkák alkalmával)
A pálinka áldomásjellegére utalnak azok az adatok, amelyek pl. az aratás befejeződése utáni fogyasztásról tudósítanak. Györgytarlón (Zemplén megye) az utolsó kévénél már körbejártak a pálinkásbutykosok, az esti mulatozásnál az asztalon a pálinka egy berbencében állt. 30 Az aratópálinka Doroszlón érdekes hiedelemmel párosult. Amíg kézzel arattak, mindenkinek a tarisznyájában ott lapult egy kis üveg eperpálinka, amelyből a határon lévő kutak ivóvizébe cseppentettek, hogy elkerüljék a hideglelést. 31 A disznóvágás ma is gyakorolt népszokás. Két okból elmaradhatatlan ekkor a pálinkafogyasztás. Egyrészt azért, mert a disznóölés és az azt követő tor télen van, amikor egyébként is nagyobb a keletje ennek az italnak. Másrészt azért, mert hajnalban kezdődik, amikor ugyancsak szokásos a pálinka. Mezőtúron azt hallottam, hogy disznóvágáskor 1 kupica pálinkával kezdtek, a torra pedig 1 litert tartalékoltak. 32 Nyárádszentimrén a reggeli torokpecsenye, valamint a vacsora előtt ittak pálinkát, közben és utána inkább bort fogyasztottak. 33 Az örségben a régi disznóölések idején inkább mézespálinkái készítettek. 34 Már említettem, hogy nagyobb erőkifejtést igénylő fizikai munkák alkalmával általánosnak tekinthető a pálinkafogyasztás. Ennek az az általános, széltében elterjedt hiedelem az alapja, hogy a pálinka adja az erőt. Dienes szemléletes hasonlata szerint: „Olyan a munkásembernek az ital, mint az órának a felhúzás, jobban megy tőle az ember." 35 Ugyancsak népi vélemény: „Eltörülték a pálinkát, de el is vették az erejét a népnek, mert abban vót az ereje, attól ment a tűznek is. A bor nem vót úgy forgalomba, mint most. Jobb a pálinka, mint a bor, kevesebb is kell belőle." 36 Ugyancsak ezt tartják a nagy fizikai erőt igénylő munkások, a kubikosok: „Ha valaki iszik, nagyobb a kurázs." 37 Vagy így: „Étel, ital, álom, kell az mind a három." 38 Tömörkény István ugyancsak fölfigyelt erre: „A magyar kubikos ezt tartja, hogy a pálinka adja meg az erőt. Az adja meg az egészséget ... És mivel hogy minden talicska föld föltolása után fogyni érzi az erejét, kénytelenítve érzi magát, hogy egy kis erőt igyon . . . Még pedig mennél magasabb a part, annál több az ital. 39 Kiss Lajos megfigyelése szintén erre rímel: az erőt az ital adja meg a kubikosnak. „Ritka az a kubikos, aki hétköznap pálinkát, vasárnap bort ne inna." 40 A kubikosok életmódjához némiképpen hasonlítható az ölezők, favágók élete. Erdélyi Zoltán leírása szerint a börzsönyi ölezők és favágók heti munkarendje alárendelődik féktelen mulatozásuknak. Hétfőn reggel indulnak munkába, hátizsákukba kenyér, krumpli, bab, 1 kg szalonna, rántás, só, paprika és természetesen 1 liter pálinka kerül. Ám már az első kocsmában „behajítanak" egy féldecit, útközben aludnak egy sort, „mer a sok pálinka mindig a fődbe nyomta őket". Mikor kiértek a területre, megint ittak, úgyhogy csak kedden láttak munkához. 41 A kétféle életmód hasonlóságát a családtól, a hagyományos keretek közül való kiszakadás jelenti. Megfigyelhető, hogy a mai ingázók otthon mindig föltöltekeznek egy kis hazaival: a húsok mellett leginkább pálinkával. Ennek az az egyik oka, hogy mint már fentebb láttuk - a pálinkából kevesebb is elég egy embernek, s ebben az esetben nyilvánvalóan könnyebb távolabbra elvinni. Katona Imre bemutatja a kubikosok szeszfogyasztását, ahol a pálinka és a bor még egyként fontos: „Fejtül vót a pálinkásüveg és lábtul a boroshordó. Ha kinyújtózunk és a fejünk a pálinkásüveghöz ért: - Na, igyunk pálinkát! Ha lábunk ért a boroshordóhoz: - Na, igyunk bort! 42 A háznál vagy ház körül végzett bármilyen munka során illik a mestert vagy napszámost itallal megkínálni. így lehetett ez mindig, hiszen már az EMSZT adatai szerint is 1587-ben és 1590-ben a kőműveseknek a kapukészítésnél égetett bort adtak. 43 A társas munkák folyamán elmaradhatatlan a pálinkásüveg. Házépítéskor finoman figyelmeztetik az építtetőt effajta kiszólásokkal: „Vigyázz, nehogy leszédüjj . . ." Erre pedig rög-