A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Porkoláb Tibor: Novela picaresca (A „magyar Guzmán" és műfajtörténeti-műfajtipológiai háttere)
pontosan és megbízhatóan tolmácsolja a latin mintát, és az első rész XX. fejezetének (egy hosszadalmas leírás Urbis Romae descriptio címmel) kivételével lelkiismeretesen lefordít mindent. 12 A „magyar Guzmán" tehát egy viszonylag kései, de teljes hajtása annak a Guzman-mániának, amely Aleman művét évszázadokon át kíséri. Még az irodalmi „alvilág" is megpróbálja kiaknázni a Guzman páratlan sikerét: az első rész megjelenése után rövidesen felbukkan egy hamis második rész. 13 A népszerű irodalmi művek hamisítása szokványos jelenségnek tekinthető, például Fernando de Rojas Celestinájának (Calisto és Melibea, 1449) körülbelül húsz különböző folytatása keletkezik. A Don Quijote is áldozatává válik saját sikerének, és Cervantes a további hamis folytatásoktól úgy menti meg hősét, hogy a második részt a „lovag" halálával zárja. Gvadányi még rosszabbul jár: hiába írja meg az Egy falusi nótáriusnak budai utazása (1790) című művének folytatását és lezárását (Egy falusi nótáriusnak elmélkedései, betegsége, halála és testamentoma, 1796), hősét a hamisítók még halotti poraiból is feltámasztják. 14 „Románcé" és „history" A kor harmadik tipikus epikai alakjának - a lovag és a pásztor mellett - a pikáró tekinthető. A pikáró a népkönyvek tréfamestereinek, az Eulenspiegeleknek a leszármazottja, a vásári komédiák hőseinek vaskos humorát kapja örökül, és megőrzi a schwankok és a fabliauk szemléleti alapvonásait is. A pikareszk regények nagyon közel állnak a népkönyvekhez, sőt abban az értelemben mindenképpen „népkönyveknek" nevezhetők, hogy mintegy ellenpárját képezik az arisztokratikus és udvari jellegű gáláns-heroikus regényeknek. Ez utóbbiak eszményített-idealizált világát a pikareszk „elemi demokratizmusa", sajátos „realizmusa" és „naturalizmusa" ellenpontozza. (Nem véletlen, hogy vannak irodalomtörténészek, akik mind a realista regény, mind a naturalizmus ősét a pikareszk-regényben vélik felfedezni. 1 '') A pikareszk-regényekre azonban nemcsak a „valóságközeliség" és a széles társadalomábrázolás jellemző, hanem gyakran a szatirikus látásmód is. „A pikareszk-regény leleplezi az olvasó előtt a társadalom zsigereit, fonákját, kulisszáit." - írja Michel Butor. 1 ' 1 Az első klasszikus spanyol kópéregény, a Lazarillo de Tormes (Diego Hurtado de Mendoza: Le vida de Lazarillo de Tormes, 1554), például az elszegényedett, de büszke nemes remek karikatúráját adja, de a Guzman is bővelkedik szatirikus részletekben. Az első pikáró-regények esetében még nem beszélhetünk tudatos társadalomkritikáról, később azonban ez egyre erőteljesebb tendenciaként jelentkezik a művekben. (Grimmelshausen Simplicissimus'à a háború, az öldöklés örök érvényű szatírája is.) A pikareszk-regény ezt a „valóságközeliséget" egyrészt azzal éri el, hogy hőseit a társadalmi perifériáról, a marginalizálódott társadalmi rétegek tipikus képviselői közül választja - a pikareszk-regényben nyüzsögnek a léhűtők, a csavargók, a csalók, a szélhámosok, a koldusok, a tolvajok, a hamiskártyások, az útonállók, a képmutatók, a himpellérek, az imposztorok, a zsiványok, a martalócok, a csepűrágók, a lókötők, a naplopók, a lotyók, a kerítőnők, a szerencselovagok, a hozomány vadászok, az utcakölykök, a csirkefogók, a zsiványok, a nincstelenek. Másrészt azzal válik igazán alkalmassá a „valóságábrázolásra", hogy a főhőst a vándorlások és a kalandozások segítségével a társadalom szinte minden rétegével szembesíti. Talán nem vagyunk túl merészek, ha azt állítjuk, hogy a klasszikus spanyol pikareszk a 16-17. század szociográfiája, „tényirodalma". A pikareszk-regény érzékletesen ábrázolja az emberi élet durva, trágár, alantas, undorító, ocsmány és borzalmas oldalát is, megjelenik benne az „altesti komikum" minden lehetséges változata. Sokszor szinte tobzódik az ordenáré jelenetek leírásában, a bűn és a nyomor pontos és részletes megjelenítésében: „ekkor szószólóm - ugyanő - jókora turhát köpött a szemem közé. (...) A sátáni népség fülsiketítő
