A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Porkoláb Tibor: Novela picaresca (A „magyar Guzmán" és műfajtörténeti-műfajtipológiai háttere)

Jób miskolci minorita szerzetes (1751-1819) Alfarátzi Guzmánját (teljes címe: Az emberi életnek játék hely je, hol Alfarátzi Guzmán ábrázatja alatt a jó és gonosz erkölcs, csalárdságok, őrizkedések, egyűgyűségek, gazdagság, szegénység, jó, rossz; egy szóval: valamik az emberrel minden állapotban történni szoktak, minden renden lévőknek tanúságára és mulatságára elevenen eléadatnak., 1822-24.)

6 Ezt a Nemes Szigethy Mihály „Betűivel és Költségével" Miskolcon nyomtatott művet éppen egyedülisége teszi különlegesen fontossá. Már ugyan jóval korábban, 1683-ban megszületik Grimmelshausen regénye (A kalandos Simplicissimus, 1668) nyomán a Magyar Simplicissimus (Magyar avagy erdélyi Simplicissimus, amely ábrázolja az ő csodálatos élete folyását, különös kalandjait és utazásait), de ennek a műnek csak a tárgya magyar: a főhős a 17. század közepének zűrzavaros magyar históriáját jeleníti meg kalandos sorsán keresztül. Az ismeretlen német szerző - egyes feltételezések szerint David Speer német muzsikus-író - munkájában egyesíti a pikareszk regényt az útleírással, azaz Simplicissimus nemcsak kalandor, hanem kíváncsi utazó is. (A kalandok sorát rendszerint táj- és városleírások, folklór-egzotikumok, történeti fejtegetések törik meg: pl. „Illik, hogy ehelyütt a szepesi földet valamelyest megismertessem.") Gvadányi József Rontó Pálját (Rontó Pálnak, egy magyar lovas közkatonának és Gróf Benyovszky Móricnak életek, 1793) akár az első magyar pikáró-regénynek is tekinthetnénk (kimutatható a pikareszk sémák, alapmotívumok jelenléte a műben

7

), ha a szerző a történetet nem verses formában, páros rímű tizenkettesekben írta volna meg. Azonban nemcsak a pikareszk-regény jelenik meg verses formában a magyar irodalomban: „Azok a témák, melyek másutt már különböző lovag-, heroikus, gáláns vagy pásztor- és meseregényeknek lehettek volna alapjai, nálunk a széphistóriák verses köntösét öltötték magukra."

8 A magyar regényfejlődés sajátosságait ismerve tehát nem csodálkozhatunk azon, hogy a klasszikus pikáró-regény magyarországi megjelenésére 1822-ig, Herczer Jób posztumusz fordításának kiadásáig kell várni. „Bestseller" a 16. századból Herczer „magyar Gwzmímjának" spanyol alapműve (Mateo Aleman: Primera parte de Guzman de Alfarache, 1599 és Segunda parte de la vida de Guzman de Alfarache, atalaya de la vida humana. . ., 1604) a „novela picaresca" legismertebb és legnépszerűbb darabjai közé tartozik. „Ez a könyv három évszázad óta állandóan kézben forog (...) Spanyol nyelven a múlt század közepéig negyvenkét kiadást ért. A megjelenését követő esztendőben Gabriel Chappuis franciára fordította, Chapelain és Bremont pedig a francia fordítások számát 1700-ig tízre szaporította. Később ezeket háttérbe szorította Lesage híres átdolgozása (1732) (...) Aegidius Albertinus bajor hercegi titkár (...) Guzmant (...) az ellenreformáció törekvéseinek rendelte alá (1615). (...) E merőben katolikus Guzmánnal köszöntött be a németekhez a pikaro-roman, amelyből később a Simplicissimus előállott. A némettel egy időben készült és jelent meg az olasz fordítás Barezzo Barezzitől s néhány évvel később, 1623-ban, James Mabble kitűnő angol Guzmánja, amelyből még a 17. században négy kiadás fogyott el."

9 Ezt a sort folytatja George Fidge népszerű átdolgozása (The English Guzman, 1652 - a későbbi kiadásokban: The Yorkshire Rogue) és a latin nyelvű Ens-féle fordítás (1623-24), amely számunkra azért is különösen fontos, mert Herczer ennek második kiadása (1652) alapján készíti el a „magyar GuzmánV\

U} Az Ens-féle fordítás érdekessége, hogy egy meglehetősen rövid harmadik résszel, a pikareszk sémának megfelelően a főhős Istenhez való megtérésével egészíti ki az eredeti kettőt.

11 (Aleman tervezi ugyan a Guzman harmadik részének megírását, de erre végül nem kerül sor, a mű így „csonka" marad.) A magyar fordító átveszi ezt a csatolt harmadik részt is. Egyébként is