A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Bencsik János-János István: Tokaj irodalmi életéhez, 1818-ból

napkor, ha nem fog tetzeni, ott hagyhatom őket, melly már mostanában meg is lett, ezért tehát ennyire én ellenem dühödik... Hogy ezen emiitett Pasquillust bizonyossan ő irta légyen, mán ha nem egyenesen mind a' maga fejébül is, az világos; Nemes Kovács Gábor jól ösmervén irását, azt állittya, hogy bizonyossan az övé; más pedig a' mik vannak benne, nevezetessen; a betsületes Leány Esztendeig szolgál, jó néked árulni dohányt, meg(g)yet, por soót, s.a.t. egyenesen engem sértenek, mivel én szolgáltam fél Esztendeig nállok, és én árulgattam, mint szegény sorsú Leányzó szokott, az tőle megnevezetteket. De ezen Pasquillusos firkálása nem is első dolga ő neki, sokakat megszurkált, s kissebbitett mán ő illyes utállatossággal tellyes irogálásokkal, mellyeket nem is képpes elő hozni. Mint hogy pedig Országunk Törvénye keményen tiltya az illyen Pasquillizátióknak koholását (...) mivel ő engem a világ előtt jó hirembül 's nevembül ez által kivett, engem egy leg gyalázatosabb feslett Élctü K...-nak nevezvén, és szörnyen öszvetöréssel fenyegetvén, kérem a' Betsületes Nemes Tanátsot, méltóztasson (...) nekem elégséges satisfátiót (elégtételt) kegycsen kiszolgáltatni. (...) Tokajban Szent-Jakab Hava 17 kén 1818. Eszt. alázatos Szolgáigója Debreczenyi Juliánná" A Tanácsülés 147-es sorszáma alatt vette nyilvántartásba a szóban forgó panaszt, jelezvén, hogy Debretzeni Juliánná nevű hajadon Leány panaszolja, hogy Lintzenmajer Dávid Sütő Legény Pasquillust tsinálván rólla, és azt közönséges helyen kifüggesztvénn (...) elégtételt kér ellene. Megállapítja a továbbiakban, „Mely panasz mellé rekesztett rút Pasquillusal együtt felolvastatván, mivel azt Lintzenmajer Dávid maga tulajdon munkájának lenne elesmérné, ámbár azon tselekedetéért testi büntetésre is érdemesnek találtatna, tekintetben vétettetvén azonban ifjúi Esztendeiben reménylhető Maga megjobbítása és Öreg Szüleinek a Város részire tett hosszas szolgalatja, ezenn most elsőbenn elkövetett roszsz tselekedetéért 48 órai kenyéren és vizén szenvedő Arestomra, és az általa betsületiben meg sértett Leánynak megkövetésére s' betsületi viszsza adására Ítéltetett. " Amikor Linczmajer Dávid zsemlyesütő legény trágárságokban és dehonesztáló kifejezésekben éppen nem szűkölködő pasquillusát a tokaji patika ajtajára kiszegezte, aligha sejthette, hogy a műfaj hazai történetéhez szolgáltat érdekes adalékot. A pasquillus - Varga Imre megfogalmazásában „olyan gúnyvers, melynek létrehozója az alkalomszerűség, célja az irányzatosság. Hátterében mindig ott találunk valamilyen indulatot, érzelmi telítettséget, mely a támadás lírai alapját szolgáltatja. Bár vannak a műfajnak epikus jellegű hajtásai, a pasquillus műnemét tekintve lírai alkotás. A valódi vagy vélt sérelmet, bűnt, aljasságot, hibát, ferdeséget ostorozva vagy védelmezve, ritkán tárgyilagosan, legtöbbször elfogultan szól egyénekről vagy közösségekről. Célba vesz világi és egyházi vezetőket, a személyeken túlmenően intézményeket, törekvéseket. Céljának megfelelően nemcsak bírál és fedd, hanem ócsárol, sokszor becsmérel és rágalmaz is."

4 Ennek megfelelően hangneme is a „negatív" hangnemek széles skáláján mozog: a finom iróniától kezdve az egészen közönséges személyeskedésig, a trágárságig terjedhet. Magyarországon a pasquillus műfaja történetének kezdetén politikai-közéleti érdekeltségű volt. A 17. században nem átlagemberi hibákat, hanem rendi, sőt fejedelmi tulajdonságokat vettek célba: Bethlen Gábor, II. Rákóczi György, Apafi Mihály vagy éppen Bornemissza Anna fejedelemasszony személye sokszor említtetik a korszak gúnyverseiben, így pl a korszak neves, Erdélyben működő pasquillus-írójánál, Szentpáli Ferencnél.^ A 18. században - épp a politikai mozgástér beszűkülése miatt - azonban hanyatlás következik be a műfaj történetében: „A hang egyre durvább, egyre sértőbb, egyre közönségesebb lesz, előtérbe kerülnek a pletykák, háttérbe szorul a közérdek."

6 Némi közéleti töltést csupán a lassanként újraéledő országgyűlések (pl. az 17 257