A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Galuska Imre: A Borsod-Gömör-Kishonti cikkek (1595)
len vonalon csak az első és második fokon tiltja azt meg... Az egyenlő vonalon pedig két unokatestvérnek, két testvér gyermekének megengedi azt." Az 1562-ben keletkezett debreceni hitvallás népjogot, császári jogot és isteni jogot különböztet meg. Ez utóbbit a „3 Móz. 18. 19. 20."-ra építi. Legújabban a házasság megköthetőségének az isteni törvénynél is liberálisabb szabálya van. A testvér vér szerinti leszármazójával, s a volt házastárs egyenesági rokonával is érvényes házasság köthető az illetékes hatóság engedélyével. Boncza Bertuka nagyanyja azonos volt a nagynénjével. Úgy született, hogy édesanyja a nagybátyjához ment feleségül. XV. „A nőket és a világiakat eltiltjuk az ige nyilvános helyen való hirdetésétől (...) A mely nő pedig keresztelni merészkedik: egyházi büntetés alá vettessék." Ez utóbbi nyilván főképpen a bábákra vonatkozott, azazhogy azokra az öregasszonyokra, akik a gyermekeket a világra segítették. Egyébként is a bába szónak a pontos magyar megfelelője - tudjuk - az öregasszony volt. XVI. „A lelkipásztorok csillagoknak, világ világosságának és föld savainak neveztetnek", ezért szent és feddhetetlen életet éljenek. Ez a cikk ruházatukat is szabályozza, és óvja őket a fényűzéstől. A XVII. cikk szerint hivatalt vállalni, sem a szolgálattól megválni a szenior engedélye nélkül nem szabad. Ebben az articulusban szó van presbiterekxőX is, mint akiknek a tisztsége a későbbi assessoroknak vagy tanácsbíráknak felel meg. A XVIII-bai\ újra előjön az a kívánalom, hogy a lelkipásztor lehetőleg egy falu papja legyen. „Ha egy falu eltarthatja őket, a fizetésért és rút nyereség végett ne kötelezzék le magukat többeknek, a gyengébbek megvetésével és lenézésével." Kivétel a lelkészhiány. Ez esetben „a szükségtől kényszeríttetve szolgálhat egy többeknek, például három falunak is, nem kalmárkodva az Isten beszédével, hanem gyümölcsöztetve azt az Úrnak, és építve az egyházat, hogy folyjon az Isten beszéde." Ez utóbbi kifejezés nyilván azt jelenti - mert ne feledjük, a cikkek latinból fordítvák -, hogy ne szakadjon meg az Isten Igéje hirdetésének a folyamatossága. De a magyar nyelvű szinte kortársi eredetű énekben is ezért imádkozunk. „Drága Igédnek kész szállást, Adj mindenütt szabad folyást!" A következő, XIX. cikk azt teszi törvénnyé, hogy a szolgálati idő eltelte, kitöltése előtt önkényesen nem szabad távozni; az idő kitöltése után is csak a szenior tudtával és beleegyezésével. A XX. cikkely az egyik széniori kerületből a másikba való távozást szabályozza. Megtiltja az állás betöltéséért való tülekedést-tolakodást, és egyéb helytelenséget, tisztességtelenséget, s ügyel az előd törvényes kielégítésére. A XXI. cikk megköveteli a lelkészek iránti köteles tiszteletet és az illendő fizetést. , megkívánjuk, hogy a hallgatók a lelkipásztoruk iránt tartozott tisztelettel viseltessenek, azoknak jogos béröket megadják, azoknak más igényeikről és szükségeikről is gondoskodjanak, számukra biztos és kényelmes lakást adjanak." - A tractus történetéről szóló munkájában Román esperes is megelégedéssel állapítja meg, hogy „egyházmegyénk területén a még ma is álló régi épületek is messze túlhaladj ák a más egyházmegyékben még ma is található olyanféle épületeket, melyet Tompa Mihály kesernyés humorral örökített meg a keleméri paróchiáról szóló versében." A történetíró ezt annak tudja be, hogy „Egyházmegyénk (...) az egyházi építkezésekre kezdettől fogva gondosan felügyelt s azt a lehetőség szerint irányította, a középületeket a kicsinyes, falusias gondolkozás szerint építtetni nem engedte..." 8 Egyébként ez a paragrafus kilátásba helyezi a hanyag gyülekezetnek, hogy „meg fog fosztatni tanítójától", azaz lelkipásztorától. Másodállások voltak már - amint ez a XXII. articulusból kitűnik - négyszáz évvel ezelőtt is. A tractus kánona a lelkészeket ettől is óvja. Mik voltak ezek abban az időben?
