A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Galuska Imre: A Borsod-Gömör-Kishonti cikkek (1595)

Vegyük azonban sorra a lehető legrövidebben bár, a többi articulust is. A VII. a lelkészek vizsgáját írja elő, mely a 19. század derekáig az egyházmegye előtt folyt le: „... mielőtt a munkára kibocsáttatnának: minden személyválogatás nélkül eltiltunk a tanítói szolgálattól és a sákramentomok kiszolgáltatásától mindenkit, míg csak tudományából és erkölcséből az egyház előtt meg nem vizsgáltatik." VIII. A sákramentumokat is első szereztetésük szerint nyilvánosan kell kiszolgáltatni, „és a szentek egybegyűlésének ily helyei legyenek tiszták és minden szennytől mentek, ne legyenek azok a félremenők rejtekhelyei (5 Móz. 13. 14.) vagy disznók ketrecei avagy latrok barlangjai." IX. Ünnepek: Úrnapja és „az apostoli hitvallás sorrendje szerint, jelesen: a Krisztus születésének, körülmetéltetésének, szenvedésének, feltámadásának és a pünköstnek ünnepei..." Esze Tamás a hercegszőlősi kánonokat ismertetve szükségesnek tartja megjegyezni, hogy az ünnepek közt még említi Jézus körülmetéltetésének ünnepét.

7 Nem más ez az ünnep, mint az újév, napja a circumcisiónak, melyből a régi naptárak révén csízió szavunk származik. Ez ünnep régebbi neve Kiskarácsony. Kesznyétenben a karácsony és az újév közötti időszakot ma is úgy határozzák meg. hogy két karácsony közt. „A szentek ünnepeit pedig - idézem tovább a IX. articulust -...a pápistákhoz utasítjuk vissza." Az ünnepeken nemcsak a testi munkát kell kerülni, hanem „meg kell szüntetni a heverést, játékokat, részegeskedést, vendégségeket, kézfogói lakomákat, perlekedéseket, civódásokat, adóhajtásokat, a többi vétkekkel együtt..." - A tilalom alá vetett játékok a felnőttek játékai. Tiszáninnen első szuperintendense, aki egyben Borsodnak is esperese lett, működése elején currentált szabályrendeleteiben ott van ezeknek a játékoknak a kárhoztatása. Kesznyétenben ünnepnapokon a 14-es háború után még játszottak a házasemberek is. Ezek a felnőttjátékok legalább is részint, énekes gyermekjátékainkban maradtak fenn. (Fehér liliomszál; Bújj, bújj, zöld ág; Kakas, Isten jó napot - a legismertebbek. Hogy milyen közös kincsei ezek ősi kultúránknak, mutatja ennek az énekes játéknak a megtalálása a csángóknál is: Állj csak meg te, kis leány... ) A XI. cikkelyben az egy község egy lelkész elve s a köztudott hasonlat: a más búzájába vágó sarló tilalma. (Nem kasza!) Kivétel persze a helyettesítés. A stóla visszahagyandó, vagy pedig egyenlően megosztandó. XII. A házasok összeesketése is a lelkipásztorok tiszte. Úgy látszik, ezt kánonba kellett foglalni, miután nem volt mindig így. Kötelező az egy héttel előbbi kihirdetés. XIII. „A lakodalmazást és a házasok összeesketését megtiltjuk szombaton, űrnapokon; továbbá ünnepek másodnapjain. Mert ha szombaton esküsznek, a következő űrnapon borral dőzsölnek, ha ünnep másodnapján, úgy az első napján sirató (parasceve)* lesz ..." - íme, egy néprajzi adalék a régi lakodalom első napjáról, a siratóról. A lakodalom az ünnepeket előző és követő héten is tilalmas volt. XIV. Szabályozza a nők házassági korhatárát. „Az ifjú embereket 13 évnél ifjabbakkal, az éretteket 16 éven alul lévőkkel nem kell összeesketni: mert a természet, az isteni és császári törvények ezt az időt nyilvánítják a nősülés alkalmas korának." Hivatkozás: Ezék. 15. Itt azonban csupán a „szerelem kora" szókapcsolat található. Az isteni és a császári törvények nem egyeztek. Ez utóbbi pl. az unokatestvérek házasságát nem engedélyezte. Gondoljunk Balassi Bálint házasságára. De az isteni törvény engedte a nem anyáról való, a szó pontos, eredeti értelmében vett atyafiakét, amilyen Ábrahám és Sára volt. ( 1 Móz. 20,12.) Az „isteni törvényt" a mózesi törvényadás megszigorította. Erre nézve hadd idézzem a debrecen-egervölgyi hitvallást: az isteni jog az egyenlőt*Latin átírású görög szó: előkészület, az ünnepre v. a szombatra való készülés napja, tehát péntek; nagypéntek is. Itt: lakodalom előnapja, melyen mindkét háznál „siratót" tartottak.