A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

MISKOLC TÁRSADALMA A FEUDALIZMUS KORÁBAN - Hozzászólások

társadalmi hanyatlás korszaka történelmünkben, vagyis a válságot nem úgy kell értelmeznünk (ha van válság egyáltalán ebben az időszakban), hogy a középrétegek vagyoni gyarapodása nem ment volna végbe. Hozzáteszem azonban Benda Gyula megfigyeléséhez, hogy azok az időszakok, amikor igenis létezik gyarapodás, s amikor ez megáll, kísértetiesen összekapcsolódnak a konjunktúrák időszakával. Ha az 1810-es években gyarapodást figyelt meg, ez összekapcsolható a korszak konjunktúrájával, és ha megakadás lép fel ebben a gyarapodásban, ez a megrekedés az 1820-as évek igen nyomott gabonaáraival és egyéb gazdasági tényezőkkel, valamint visszaeső gyapjúárakkal van kapcsolatban. Az újabb gyarapodás, közvetlenül a 48-as forradalom előtt ismételten egy konjunkturális szakasszal kapcsolódhat össze. A zsidó és görög kereskedők problematikájában már utaltam a borkereskedelemben játszott szerepükre. Nem véletlen, hogy mind Miskolcon, mind Tokajban jelentős görög kolónia létezett, s valószínűleg kapcsolat is fennállt köztük. Izgalmas probléma ezen kompániák szerepe a térség kereskedelmében, szintúgy az egymáshoz való viszonyuk is, nemkülönben a váltás, amely a görögök és zsidók között lezajlik. Úgy tűnik számomra, hogy éppen Miskolc az a hely, ahol a görög kereskedők hosszasan őrzik „hadállásaikat", míg más magyarországi körzetekben mintha hamarabb feladnák ezt az egyébként igen fontos - szerepüket. E mögött a jelenség mögött sokféle tényezőt lehet kutatni, kettőre hadd utaljak a 18. században, olyanokra, melyek halványították a görögök szerepét és segítették a zsidó kereskedelem kibontakozásában. Ezek a görög néven ismert balkáni kereskedők semmiképpen nem kívánták feladni állampolgárságukat - ha megfelelő kifejezés ez a 18. század viszonyai között -, vagyis megmaradtak török alattvalóknak magyarországi kereskedőkként is, így mindig gyanúsak voltak az államhatalom szemében, másrészt igen erőteljesen ragaszkodtak görög orthodox vallásukhoz. A 18. század végére megtörtént az a váltás, hogy a királyság határain belüli orthodoxok jó része görög katolikussá vált. A görögök azonban nem akarják a vallásváltásnak ezt az útját járni, míg a ruszinok és románok esetében az erősebbik egyházzá vált az unitus egyház, s ez a katolikus uralkodó számára lényeges volt. Ugyanez a vallási idegenkedés természetesen fokozottan érvényesült a zsidókkal szemben, de Galícia megszerzése után ennek ellenére az innen érkezett zsidók a monarchiából - tehát nem kívülről - jönnek. Az általuk fizetett „taxa Judeorum" pedig az államhatalomnak számottevő bevételt jelentett, így a vallási megfontolástól függetlenül ez a különadó „kedvesebbé" tette a zsidókat az államhatalom szemében, mint a görögöket, s így - többé-kevésbé - a földesúri hatalom számára is. A görögök és zsidó kereskedők váltását, amely a Hegyalján a 18. század második felére lezajlott, ezekkel a tényezőkkel hozom kapcsolatba, s kérdés, és megfontolt magyarázatra szorul, hogy Miskolcon miért csak a 19. század első felében következik be ez a váltás. A vita első részének lezárásaként úgy vélem, hogy Miskolc város múltja rengeteg olyan társadalmi, gazdasági és művelődéstörténeti elemet tartalmaz, amely sok ponton értékes és jelentős hozzájárulás lesz a magyar gazdaság-, társadalom- és művelődésről kialakított képhez, ha elkészül majd a Miskolc-monográfia. Remélem, hogy a konferencián felmutatott kutatások felerősödnek, és az itt szereplő szerkesztői és szerzői közösség igen tisztességes Miskolc-történetet tesz majd le az asztalra.