A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Galuska Imre: A Borsod-Gömör-Kishonti cikkek (1595)

nevezett keleti vidéke még a 15. században Gömörhöz társult. A fent Fülekig ható török megszállás választotta le ezt a megyét az esztergomi érsekségről, s kötötte az egri püspökséghez. Szóban forgó egyházmegyénket, mely kiterjedésében eredetileg csupán Borsod vármegyére szorítkozott, s hozzá a gömör-kishonti tractus nevével is csatlakozott, és Losonctól le a Közép-Tisza vidékére Tiszanánáig lenyúlt -, még a 15 éves háború előtt, Eger elestét és a mezőkeresztesi csatát (1596) megelőző hódoltság hozta létre. Kortárs elődeink a békekötésekben elismert török-magyar határon túl terjedő sávot nevezték hódoltságnak, miután a törökök hódoltatták. azaz rendszeresen megadóztatták. Az óriási Borsod-Gömör-Kishonti Egyházmegye az egyházkerület eme hódoltsági területét foglalta magába, s így lett kénytelen csatlakozni hozzá a zempléni egyházmegyének is a nyugati vége: Harkánytól Lúcon át le Kesznyétenig, s innen felfelé egészen Alsódobszáig. A borsodi tractus Zemplénbe nyomuló új határa nyilván a hódoltság határa volt. S hogy tényleg a viszonyok alakulása olykor teljesen külön berendezésre kényszerítette az egyházmegyéket - folytatom itt most megint Román Ernőnek, a traktus történetírójának okfejtését, mellyel meg is érkezünk a Borsodi Cikkekhez -, mutatja az is, hogy teljesen különálló szabályzataik, törvényeik, ún. articulusaik voltak az egyházmegyéknek. Pl. zempléni cikkek Zemplénre, a gönczi zsinat által alkotott szabályzat az abaújira, a Borsod-Gömör-Kishonti cikkek a XVII-ik század első éveiből a mi egyházmegyénkre vonatkozólag."" A Román által itt említett zempléni cikkekről nem tudunk. A Zoványi-lexikonban azonban a zempléni ev., kánonokról olvasunk. Kezdetben nyilván a reformátusok is ezt használták, hiszen a felekezeti határok még nem merevedtek meg. Az egész egyházkerületre szóló kánonos könyv volt a Felső-Magyaroroszági Cikkek, melyet 1595-ben nyomtattak ki, talán Vizsolyban. Eredeti címe: Articuli, Juxta quos regitur Ecclesia in Superioribus regni Ungariaepartibus. MDXCV. Figyelmet keltő id. Révész Imre megállapítása róla: ..Annyit azonban kötelességemnek tartok örömmel megjegyezni - úgymond -, hogy ezen kánonok: gyöngyei a magyar egyházi törvényhozásnak. Hogy Gelei Katona István használta őket: előttem világos [...] Ezen kánonokban - idézem tovább a jellemző mondatokat - superintendensnek s helvét hitvallásnak se híre, se hamva. Ezen kánonok szelleme, modora és nyelvezete oly magasan áll a Melius féle 1567-dik évi Articuli majores felett, mint pl. Melanchton egy püffeszkedő, kötekedő és disputabundus iskolatanító felett."

4 Ez a törvénykönyv azonban, úgy látszik, nem elégítette ki az új szervezetű nagy egyházmegyét, hanem articulusokból is mihamarabb külön újat szerkesztett, a meglévők kiegészítésére. A Borsod-Gömör-Kishonti cikkek keletkezését Kiss Áron a 16. század végéről datálja." A X. cikkelye ui. azt írja elő, hogy: „Az egyházban a gyermekekről és ifjakról is gondoskodni kell." Ennek a gondoskodásnak megadja a tanítási anyagát és alkalmait, szinte jelenünkre is érvényesen. Majd ezt mondja: „Elsőben a Batizi, azután a Siderius kátéját kell tanítani." E mondat igazít el a keletkezés pontosabb meghatározására. „Az utóbbi mű ugyanis - mondja Román Ernő Zoványi érvelésére támaszkodva a Siderius kátéjáról - 1597-ben jelenvén meg, három évnél bizonyára több idő kellett eltelnie, míg oly általános népszerűségre juthatott, hogy egy szerzőjével közvetlen összeköttetésben nem álló papi testület még pedagógiai tekintetben is annyira kiismerje, hogy a népiskolai tanításban az őt megillető helyet ily határozottan megszabja. Feltevésünk szerint e szabályzat a XVII. század első évtizedében jött létre."

6 Lexikonában Zoványi így fogalmaz: „a 16. század utolsó évtizedének második felénél sem élőbbről, sem későbbről nem való." Továbbá így jellemez: „38 egyházigazgatási cikkből áll. Nem egy érdekes és jellemző intézkedés van bennük, ami elüt a más törvénykönyvekben foglaltaktól. Valószínűleg eredeti szerzés, ha indul is néhol mások után."