A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Galuska Imre: A Borsod-Gömör-Kishonti cikkek (1595)
A Borsod-Gömör-Kishonti cikkek (1595) A Kiss Áron által magyarul közölt szövegcím: iy A Borsod, Göbör és Hont vármegyékben lévő reformált egyházak cikkelyei". Mint jelzi ez is, az ősi Borsod-GömörKishonti Református Egyházmegyének volt a külön kánonos könyve. Latin eredetije a Lampe-Ember egyháztörténetben található ily címmel: Articuli ecclesiarum ref. in comitatibus Borsod Gömör et Hont existentium. Az egyházmegye az 1799-i nagy rendeléskor szétvált, és három teljes egyházmegye alakult belőle: az alsó-borsodi, felsőborsodi és gömöri. A nagy területeket, abaúji, zempléni, hevesi, tornai, sőt nógrádi részeket (Losoncot és Füleket) magába foglaló, a szétváláskor 148 gyülekezetből álló óriás tractus - mint közismert - egyike volt a tiszáninneni négy egyházmegyének, mely két évszázadon át, az 1734-ben összeült bodrogkeresztúri konventig nem alkotott superintendentiát, „hanem - idézem néhai Román Ernő alsózsolcai lelkipásztort - ehelyett coalitióba, unióba lépvén egymással, lehetőleg minden évben más tractus területén tartottak egy generális synódust, melynek elnöke mindég az arra az időre superintendensi jogokkal felruházott azon esperes volt, akinek a megyéje területén a synódus tartatott." 1 Ennek a püspöktelen állapotnak az okát, magyarázatát ma abban látjuk, hogy nem választottak püspököt, mert eleinte volt püspökük, az egri, aki azonban nem tért meg, azaz nem reformatizált. Később pedig, miután Eger elestével, 1596-ban az egri püspökség gyakorlatilag megszűnt, a püspöknek, akinek tulajdonképpen csak egyetlen pótolhatatlan funkciója volt: a lelkészszentelés - már nem érezték hiányát. Hogy miért? Újra idézem Román Ernőt: „Eleinte a papjelöltek kimentek külföldre, főként Wittenbergbe avatásra [...] Azonban ez az állapot nem tarthatott így örökké [...] azért a tractusok mihamar superintendensi jog és hatáskörrel ruházták fel az esperest a lelkészavatást illetőleg. S amikor az égetően sürgős és fontos dolgot így meg tudták oldani, továbbmenőleg már nem érezték semmi hiányát a superintendensnek, s mikor az 1596 utáni időkben alkalom nyílt volna már ez állás szervezésére, sőt az 1608 ún. koronázás előtti törvénycikk meg is kívánta, hogy minden felekezetnek külön felügyelőik legyenek, a tiszáninneniek megmaradtak már megszokott és úgy látszik, meg is kedvelt rendszerük mellett egész 1735-ig, bár közben az 1646-i szatmárnémeti zsinaton maga I-ső Rákóczi György fejedelem is erősen ösztönözte őket a püspöki rendszerre való áttérésre. Azonban mentő körülményük is volt éspedig eléggé alapos az ellenállásra, ti., hogy a török hódoltság alatti, tehát az egész Borsod-Gömör-Kishont-Tornai rész nem érülközhetett szabadon a Habsburg-uralom alatti résszel: Abaújjal és Zemplénnel s így sem közös zsinatra, sem az esetleg választandó püspökhöz nem járhattak volna szabadon s ennél fogva sokkal opportunusabbnak látszott az önálló részeken való megmaradás, legfeljebb alkalmas idők jártával egy-egy ad hoc közös gyűlésben érülközve egymással." 2 Egyházkerületeink a középkori püspöki megye területi alapjait örökölték. Tiszáninneni egyházkerületünk azonban megbővült az esztergomi érsekségtől elszakadt Gömör és Kishont együttesével. Hont vármegyének ez a Rima völgyén lévő, Kis-Hontnak