A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 27. (Miskolc, 1991)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - S. Koós Judit: Újabb adatok Északkelet-Magyarország korai és középső bronzkori településtörténetéhez

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK Újabb adatok Északkelet-Magyarország korai és középső bronzkori településtörténetéhez Magyarország egyik legnagyobb megyéje, a mintegy 7000 km

2 területű BorsodAbaúj-Zemplén a Bükk hegységet és a nagy magyar Alföld északi peremét foglalja magába.* E két, egymástól eltérő földrajzi egység egyben meghatározója is volt az évezredek során kialakított letelepedési szokásoknak. A folyókkal szabdalt síkságok, dombvidékek és középhegységek váltakozása megyénk területén bármilyen életmódot folytató társadalom számára optimális környezeti feltételeket teremtett. Mégis, a terület egészét tekintve, a természeti adottságok leginkább a földművelő életmódnak kedveztek. Az elmúlt évtizedekben folytatott településkutatások bizonyították, hogy a bronzkor kezdetétől általános törvényszerűségek érvényesültek a települések kialakításánál: döntő szempont volt a víz közelsége, mely nemcsak az élethez nélkülözhetetlen, hanem adott esetben védelmet is nyújt, ill. összekötő kapocs lehet a különböző közösségek között. Az elmúlt tíz évben végzett kutatásaink során a fentieket igazolták ásatási tapasztalataink, melyeket a korai és középső bronzkor településrendjének vizsgálatánál szereztünk. A i. e. II. évezred első századainak népmozgalmai után egy viszonylag békés, háborúktól mentes időszak köszöntött az itt élő népcsoportokra. Az i. e. 17-18. századra kialakultak a tartós megtelepedésre utaló teli-telepek, s a kora bronzkor 3. periódusának jellegzetes kulturális egysége, a hatvani kultúra. Többrétegű-telepei, melyek nagyrészt megérik a középső bronzkort is, megtalálhatóak a Duna és a Tisza mentén, valamint Északkelet-Magyarország nagy részén. E telepeken a csekély számú bronztárgy ellenére feltehetően bronzöntés is folyt a kis műhelyekben, s ezek olyan bronzformák megjelenéséhez vezettek, melyek a Reinecke-féle A, fokozatnak felelnek meg.

1 ÉK-Magyarországnak (ezen belül megyénk területének) ez időszakra vonatkozó monografikus feldolgozását Kalicz N. végezte el.

2 Vizsgálatai kimutatták, hogy Borsod megye rendkívül gazdag kora bronzkori teli-telepekben, a legismertebbek TiszalúcDankadomb, Tiszakeszi-Szódadomb, Ároktő-Dongóhalom, Alsóvadász-Várdomb stb. Az elterjedési területen belül a hegységek belső részei összefüggően lakatlanok (Börzsöny, Cserhát, Mátra, Bükk), valamint meglepő módon a megye két, jelentős folyójának, a Sajónak és a Bódvának a völgye. Ugyanakkor széles sávban lakott a Tisza bal partja a Bodrog folyótól a Körös torkolatáig. A települési sűrűség különösen jelentős a Bükk hegységtől délre, Mezőcsát város környékén, ahol kb. 200 km

2 területen 14 teli-telepet regisztrált Kalicz.

3 E települések közül az egyik, Mezőcsát-Oroszdomb anyagát volt alkalmam feldolgozni.

4 A környezetből szemmel láthatóan kiemelkedő dombot patak övezi, s tőle *Bővített formában előadásként elhangzott a XII. Régészeti Világkongresszuson Pozsonyban, 1991. szept. 10-én