A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

70 ÉVE HUNYT EL LÉVAY JÓZSEF - Seresné Szegőfi Anna: Lévay és a vármegyeháza

kívánkozó segédkönyveket szerkesztett a vékonyka kötetnyi jegyzőkönyvhöz, mintha csak bizonyítani akarta volna az alkotmányos közigazgatás magasabbrendűségét. Közhivatali állását elveszítve kényszerűségből visszatért a tanári katedrához. A tanításnak 1865-ben mondott végső búcsút, amikor az újonnan kinevezett Vay Miklós főispán meghívta a főjegyzői hivatalra. Megválasztása nem csupán a főispán személyes jóindulatán múlott, a közvélemény is támogatta. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a Miskolci Kaszinóban tartott előzetes értekezleten Lévay Józsefet kérték fel a főispán üdvözlésérc. 1865. október l()-én kelt a főjegyzői kinevezése. 30 évig volt a vármegye tisztviselője, nyugdíjazásáig elérte a legmagasabb állami hivatalt amit elérhetett, alispán volt, a megyei tisztikar első embere. Tisztviselői pályafutása a munkás hétköznapok mellett emlékezetes ünnepeket is jelentett számára. Nagyhírű szónok volt, a megye örömünnepein és gyászszertartásain mindig Lévay József mondta az ünnepi beszedet; ő köszöntötte a színpadtól búcsúzó Laborfalvy Rózát, ő temette Palóczy Lászlót és Szemére Bertalant, búcsúztatta Széchenyi Istvánt és Tompa Mihályt, az ő kezdeményezésére ünnepelte a megye Kazinczy Ferenc születésének centenáriumát. Ünnepi beszédei a hatáskcltés mellett lényegi mondanivalót tartalmaztak. Példaként érdemes megemlítenünk alispáni hivatalba iktatásakor tartott programbeszédét. A megyei közéletben szokatlan módon, a nagy szavak mellőzésével beszélt arról, hogy mit tart a jó közigazgatásról. Idézzük őt magát: „Jól tudom, mindig is éreztem, hogy a tisztviselő van a népért, nem a nép a tisztviselőért. Nem fölötte uralkodni, hanem érdekeit szolgálni, s javát előzmozdítani vagyunk hivatva. Türelmesen és nyugodtan meg kell hallgatnunk panaszait, igazságosan és gyorsan cl kell intéznünk ügyeit, nem kell megvonnunk tőle a jő szót és a jó tanácsot a rideg hivatalos tekintély ürügye alatt, és nem kell elzárkóznunk azon emberbaráti szelíd bánásmódtól, amely az ügyes-bajos embernél sokszor a legkeményebb ítélet szigorát is megenyhíti." - Ma is megszívlelendő szavak. Lévay József kitűnő ismerője volt a közigazgatás mechanizmusának, a legkorszerűbb polgári elveket vallotta, példa rá amit a főszolgabírói hivatalokról mondott: „A főszolgabírói hivatal egyik legfontosabb szerv közigazgatásunk gépezetében. Egészséges, ép erejétől függ főleg a gépezet akadálytalan működése. A főszolgabírókat kérem hát különösen, hogy emelkedjenek föladatuk magaslatára s a felügyeletökre bízott községek életében érvényesítsék főképen hivatalos befolyásukat, bölcsességöket, tapasztalataikat. A községi élet talajában rejtőznek a közigazgatás gyökerei. Érintkezzenek hát azzal minnél gyakrabban. Költsék fel ott az önmunkásságot, az együvétartozás érzékét és legyenek buzdítói, útmutatói a községeknek." Becsületes, jó munkáját tisztviselőtársai és felettesei is elismerték és értékelték. 1890. október 10-én hivatalnokoskodásának 25 éves jubileumán rendkívüli megyegyűlésen köszöntöttek. Tisztviselő társai egy díszes fényképalbummal kedveskedtek neki, ebben kollégái arcképei voltak. Vay Béla főispán nyújtotta át nekig a közadakozásból készített díszes arany tollat. Ez alkalommal így jellemezte a főispán: „öntudatos, de mindemellett higgadt, szerény modora a legkedvezőbb benyomást teszi a vele érintkezőkre s ezek mihamar tapasztalhatják, hogy kiváló szakavatott tisztviselő adott nekik szíves készséggel tanácsot, helyes útbaigazítást." A jubileumi megemlékezés, a híres aranytoll boldoggá tette Lévay Józsefet, ez a pályatársak elismerése volt, ez büszkévé tette. A hivatalos elismeréseket igyekezett elhárítani magától, csak 1894-ben fogadja cl a magas kitüntetésnek számító harmadosztályú vaskorona rendet. Visszahúzódó szerénysége volt annak is az oka, hogy 34 évi főjegyzői működés után választották alispánná, addig többször is visszautasította ezt a hivatalt. Ez alkalommal is kényszerűségből fogadta cl. 1894-ben a lemondott Vay Béla főispán helyére Miklós Gyulát nevezte ki a kormány. Az új főispán önző, akarnok hírében állt, így nem volt meglepő, hogy a hivatalban lévő Melczer Gyula alispán azonnal lemondott. Lévay Jó-