A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: Gondolatok a miskolci gépgyártás tárgyi és dokumentációs emlékeinek feldolgozásáról (A Szilágyi és Diskant gépgyár története)

1989. július 27-én (XXI. évf. 173. sz.) „A páncélszekrény titka" cím alatt cikket jelentetett meg, amely szerint a város 30 éve zárt páncélszekrényét felnyitották. Annak tartalma, legalábbis a muzeális értékű tárgyak és dokumentumok a múzeumba fognak kerülni. Az előkerült dokumentumok között nagy számban voltak korábban emlegetett miskolci fürdőrészvények is. A fürdő megnyitását követően is Miskolcon tartózkodott Szilágyi Miklós, s így szerzett tudomást Leszih Miksa haláláról. A Kassáról ismert Diskant György gépszerelővel társulva megkötötték a szerződést a Leszih-örökösökkel, s megvetették az alapjait a Szilágyi és Diskant gépgyárnak. A megkötött szerződés szövege a következő: „T. cz. Szilágyi és Diskant czégnek Miskolci. Mai nap folyamán folytatott tárgyalásunkból kifolyólag elismerjük, a tulajdonunkat képező Zsolcai kapuban levő ház és teleknek 180 (K)() korona összegbeli eladását, -s' erre mint biztosítási előlegetegy Borsod-miskóllczi Hitelbank által kiállított 14520 sz. betétkönyvecskét átvettünk. - a mely 10 000 korona szóval Tízezerkorona összegről és kamatairól szól. 1907. III/7. Dr. Derekassy Istvánné sz. Leszih Lorencz özv. Leszih Miksáné" 41/2% 1907májusi ig = 128.összes = K10 128.A szerződés túlsó oldalán a kővetkező megjegyzések: Tűzbiztosítás! kötvényeket átvenni, - maeddig van kifizetve, Adőkönyvekct átvenni, s ki legyen fizetve május l-ig Bérszerződést ha van át kell venni. Alföldi takp. s társ. Debreczen Jelzálogkölcsön törleszt, könyv 1905. 55. sz. özv. Leszih Miksáné és Trai felmaradott tőke = K 29 586.% fizetve 907 V1II/1 ig 665.69 kezelési díj 87.52 Kötvény kölcsön 1352 sz. könyv 260/1V lap K 20 000.- % fizetve 907 VIII/1 ig K. 609 54" A Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Pártbizottságának 1964. február 16-án „Politikai rehabilitálás iránti" kérelmében Szilágyi Miklós üzemük profiljáról, gyártmányaikról - egyebek között - a következőket írta (4. kép): „Édesapám ... az ország technikai szükségleteit éberen kutatta, . . . így gyárunk profilja teljes mértékben az egykorú magyar ipar hiányosságait igyekezett pótolni (3. kép). Borsajtóink - könyökös rendszerükkel - forradalmat jelentettek az akkori iparban. („Kossuth" és „Hegyalja" típusok) Hidraulikus kétkosaras sajtóink nemcsak honi körökben, de külföldön is kiérdemelték a szakemberek teljes bizalmát. A DIMÁVAG Gépgyár, mely egyik jogutódunk, még a legutóbbi években is kapott nagyobb megrendeléseket borsajtókra, külföldről. Az 1929. évi milánói világkiállításon való résztvételünk kimagasló eredménye volt, hogy Amerikából is kaptunk rendelést folytonműködő bor- és gyümölcssajtókra. Kétütemű nyersolajmotorok területén is együtt tartottunk a fejlődéssel és számos magyar valamint külföldi gépben nyertek elhelyezést az általunk gyártott nyersolajmotorok. Gőzekealkatrészck gyártásával a hazai ipar szükségletén enyhítettünk. Gázgenerátoraink (stabil és mobil kivitelben egyaránt) az első világháború utáni olajszegény években igen nagy szolgálatot tettek a magyar iparnak. 1925-ben jelentünk meg az első fatiizelésűgázgenerátorra, később barnaszéntüzelésű gázgenerátorokkal. Ez szabadalmazott gyártmányunk is volt. Autó- és traktorjavító részlegünket Északmagyarország legkorszerűbb üzemévé fejlesztettük. A mai XIV. sz. Autójavító Vállalat több vezető szakembere a mi tanítványunk volt. Kézitégla-prés gyártással pedig a lakosság szükségletein akartunk enyhíteni. „Kuli" nevű gyártmányunkból igen sokat vásároltak nemcsak itthon, hanem külföldön is. A Szabad Nép is elismerően nyilatkozott ezen gyártmányunkról."