A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: Gondolatok a miskolci gépgyártás tárgyi és dokumentációs emlékeinek feldolgozásáról (A Szilágyi és Diskant gépgyár története)

Szilágyi Miklós leveléből kitűnik a piac igényeihez való alkalmazkodás, a gyors termékszerkezet-átalakítás, termékváltás. A vele folytatott beszélgetések meggyőzőek voltak abban a vonatkozásban, hogy termelési profiljukat évtizedenként átalakították. A borsajtók készítését és forgalmazását 1896-ban kezdték el. Nagy feltűnést keltett a gép Kossuth-borsajtó néven történő forgalmazása. Az elnevezés Szilágyi János 1848-as politikai tevékenységéhez kapcsolódott, Kossuth nevének nyílt propagálása a terméken egyben politikai állásfoglalást is jelentett. A névadásban természetesen szerepet kapott a piac igénye, az értékesítés érdeke is. A hegyaljai borvidék közelsége és a jó konstrukció a keresletet mindig magas szinten tartotta. (Az eltelt években meggyőződhettem arról, hogy ezt a sajtót a Hegyalja településcin még napjainkban is használják, de itt a gyűjteményben is megszemlélhetik az érdeklődők.) Ez a konstrukció szerepelt az 1902es pozsonyi termékkiállításon, s ott az osztrák és német hasonló termékeket megelőzve, első díjat kapott. Ennek továbbfejlesztett formája, a hidraulikus víznyomású borsajtó megalkotása a 20. század első harmadában monopolhelyzetet teremtett Szilágyiék számára Magyarországon. A gyár következő tízéves termelési profilja - a korábbi termékek megtartása mellett - a kétütemű nyersolajmotorok gyártásával egészült ki. Ez a periódus már egybeesik a bedolgozás és kooperáció rendszerének kiépülésével, a gyár épületbeli gyarapodásával. A „bedolgozás" azt jelentette, hogy pl. a rozsnyói, vagy Rozsnyó környéki iparosok megkapták a gyártól a rajzokat és a mintadarabot, valamint a megfelelő nyersanyagot. Az elkészült répavágók, szecskavágók, vagy kisebb gépalkatrészek a gyár raktárába kerültek, s azokat saját cégjelzéssel ellátva vitték piacra, vagy adták át viszontkereskedőknek. Ebben az időszakban, az 1910-es években történtek a gyár legnagyobb beruházásai. Ekkor épült fel az ún. nagy gépműhely. (Építője SZÍVÓS Zsigmond építész volt, akinek több középülete még napjainkban is megtalálható a városban.) Szilágyi Miklós visszaemlékezéseire hivatkozók, amikor a következőket idézem: „Az 1910-es években mi már nemcsak alkatrészeket, hanem gőzekéket is gyártottunk. Ezek üzemeltetéséhez viszont nagy mennyiségű drótkötélre volt szükség. Ennek a beszerzése természetcsen nem minket, hanem a termékünket megvásárló földbirtokosokat terhelte. Üzleti és értékesítési szempontból viszont érdekünkben állt a működtetéshez szükséges drótkötél biztosítása. . . . Egyik találkozásuk során Deischcl Adolf említette apámnak, hogy szeretne itt a környéken egy újabb kötélgyárat létesíteni, amely a közvetlen környéken túl, a Balkánt is ellátná termékeivel. Apám meggyőzte Deischelt, hogy erre a vállalkozásra Miskolcnál jobb hely nem kínálkozik. Ezt a beszélgetést a város vezetőinek meggyőzése követte. Miskolchoz közel vannak a szükséges alapanyagok, így Diósgyőrből, vagy szükség esetén még Ózdról is. Helyben van az anyagot feldolgozó gépgyár, s ezért mellé lenne szükséges telepíteni a drótkötélgyárat. Mivel ekkor vetődött fel a Sajó hajózhatóvá tételének gondolata, a szállítás és az értékesítés könnyedén megoldhatónak tűnt. . . . Ilyen előzmények után került sor 1912-ben a gyár megalapítására, s azon a helyen, ahol jelenleg a „December 4" Drótművek üzemel. Deischel egymillió koronát invesztált a gyárba. Néhány munkást apám engedett át neki, de a segéderőt, illetve a munkáslétszámot Zsolcáról, Ongáról és Szikszóról biztosították." Az elmondottakat igazolva, Sassy Csaba a „Deischel magyar acél- drót, drótkötél és drótgyár" 1937 novemberében megjelent újságában a következőket írja: „A miskolci gyár építésére Szilágyi Miklós úr hívta fel Deischel Adolf figyelmét. Mert Szilágyi Miklós gyáros évek óta élénk összeköttetést tartott fenn a Witkoviczi Deischel gyárral ... Az Ő támogatásával sikerült Miskolc város akkori vezetőit meggyőzni a gyár alapításának szükségességéről." A gyár történetében az első világháború sajátos időszakot jelentett. 1916-ban, a 20 éves jubileum idején nem volt az idő alkalmas arra, hogy Szilágyiék mezőgazdasági-gép-