A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bencsik János: A paraszti lúdtartás egy hegyközi faluban

hetősebbeket sem arra, hogy több libát tartsanak, ők is megelégedtek 2-3 tojó szaporulatával. A fentebb emlegetett célszerűség azt is meghatározta, hogy csupán addig tartották a gúnárt, amíg a tenyésztéshez szükségesnek ítélték, majd szárazon értékesítették. Takarmány híján jobbára soványan vitték piacra az egész fölös állományt is. E gyakorlat mellett szóltak a zsidóság táplálkozási szokásai is. A családok vagyoni elkülönülése a libák számában is megmutatkozott, továbbá abban is, hogy a szegényebb családok konyhában, szobában ültették el a libákat, s velük élt heteken át az egyébként komoly értéket képviselő liba. A tehetősek inkább az istállót alkalmazták erre a célra. Az 1950-es évek elejére megváltozott a hagyományos libatartás. A haszonvétel jellege módosult, miután a városi piac beszűkült, másfajta igény jelentkezett. Ettől kezdve több libát fogyasztottak a parasztcsaládok is. Gyakrabban tömték, mind többen hizlalták a libákat. Divatoztak a libahúsból készült ételek. A húsleves mellé a libamellel töltött káposzta is előfordult az étrendben. A tartásmód is átalakult. A szabadtartásos gyakorlat a tsz-szervezést követően visszaszorult, majd a pásztorlás teljesen megszűnt. Ide kívánkozik az is, hogy az 50-es évek beszolgáltatás-politikája alaposan megtörte a tenyésztési kedvet is. BENCSIK JÁNOS JEGYZETEK 1. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest. 1851. II. 255 magyar falu, Radványhoz egy órányira,76r. kth.,34g. kath., 1018 réf., 219 zsidó lak. Rcf. anyaszentegyház, Synagóga. Lakosai többnyire nemesek; borok, fájok elég." 2. Adatközlőim mindannyian kovácsvágásiak: Pandák József (sz. 1923), neje Bodnár Mária ( 1922), Bodnár Bcláné Bodnár Hermina (sz. 1915), Bodnár Bertalan (sz. 1918.), neje Bodnár Ilona ( 1924.). Egyébként a faluban igen sok a Bodnár nevű család. 3. Ma már a lúd elnevezés alig fordul elő a népi terminológiában. Magam is csupán a címben ragaszkodtam a lúd elnevezéshez. 4. Adatközlőm nővére, Pandák Irma, sz. 1913. 1930-ban ment férjhez Pandák Miklóshoz. Staférungja a már leírt ágyneműek mellett 12 asztalterítő abrosz, 12 db kiskefidő, 12 db törülköző kendő, 12 terménycs zsák (kb. 1 mázsa tartalomra), s 1 nagy terményszárajtó ponyva (4x4 m-es), ezek mind házivászonból. 5. Helyben él egy Dorottya-naphoz fűződő mondás is: „Dorottya, rúdon szárad a ruha!" Arra utalva, hogy hamarosan megfordul az idő. 6. A masina a század elején vályogból épített tűzhely volt, melynek a fölső harmadába épült bele a zárt tűztér. Felül platnyival borították be, s füstelvezető cső szolgált hozzá. 7. A kabola az északi háztípusra utaló kemencetípust jelöli. 8. A rántotta pogácsa a következőképpen készült: a kivált tojást 1 tányérra kiütötték, miután simára kavarták el, kevés édestejet és lisztet kevertek bele. Lábasban forró zsírban sütötték meg sparheton. Utána ízlés szerint sózták vagy cukrozták. 9. Sátoraljaújhely 1910-es népszámlálási adataiból kitűnik, hogy a zsidóság aránya jelentős volt: összlakosság 19 940 fő, ebből izraelita vallású 5730 fő (28,73%). Ez volt a legmagasabb arányú részesedése a zsidóságnak; Tokajban 21,91 %-os. Mádon 19,44%-os volt.