A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Hankóczi Gyula: „Matyó kalap a bridzskártyán" (Újságcikkek a mezőkövesdi viselet történetéhez)

„Matyó kalap a bridzskártyán" (Újságcikkek a mezőkövesdi viselet történetéhez) A hajdanvolt mezőkövesdi újságokban, a „Mezőkövesd és Vidéke

1

', a „Mezőkövesdi Újság" és a „Borsod" (1928-ban „Magyar Parlag") című lapokban számos olyan közlemény található, amely mind az érdeklődők, mind a helyi viselet kutatói számára érdekes olvasmány, illetve hasznos adalék lehet. Ezen írások egy csoportját a viseleti képeslapok hirdetései és híres vagy elfeledett festők ittjártát megörökítő cikkecskék alkotják. Mindjárt az első évfolyamok egyikében olvashatunk például Munkácsy Mihály egy régebbi mezőkövesdi útjáról.

1 A témánk szempontjából érdekes közlések egy másik fontos sorozata a mezőkövesdi paraszti ruházatban oly elterjedt fém és más csillogó díszek, az úgynevezett ragyogók betiltásáról és elégetéséről, az előkészületekről és a ragyogóégetés utótörténetéről szól. A „Borsod" már 1921. áprilisi számaiban hadat üzent a ragyogónak. Alig több mint egy év után ismét kikelt ellene, majd a népi támogatás illusztrálására, egy - az újság véleményével megegyező, sőt, radikalizmusában azon túl is mutató - olvasói levelet is közölt. A fő támadás azonban 1925. február 14-én indult a ragyogó ellen a „Borsod" hasábjain, egy akkor már teljesen megérlelődött elhatározás támogatására. A lap 7. számában két cikket is szenteltek e témának s ez, majd a ragyogóégetés értékelése napirenden maradt a következő kilenc újságban is. Végső lezárásként újra foglalkoztak vele a „Néphatározat" című vezércikkben, május 2-án. A „Mezőkövesd és Vidéke" februári számaiban és március elején szintén helyet adott a ragyogó, illetve a ragyogóégetés történetének.

2 A ragyogó elleni küzdelem azonban még ezzel nem ért véget, mint azt bizonyítja a „Borsod" és a „Mezőkövesdi Újság" több későbbi írása. A legutolsó 1942 áprilisában közölte az akkori szolgabíró rendeletét, melyben a ragyogó viselését hatóságilag megtiltotta.

3 Vannak olyan publikációk, amelyek vagy teljesen egyéni látásmóddal mutatják be a helyi életet és viseletet, mint Kosztolányi Dezső vagy Móricz Zsigmond esszéi, mások egy-egy futó divatról tájékoztatnak, például a csokipapírral utánzott aranyfog hóbortjáról.

4 Az 1920-as évek végétől azonban eltűnőben volt a népviselet. Az újságok íróinak egy csoportja meg akarta menteni, mások úgy látták, hogy lehetetlen s a pusztulást állapították meg csupán."

1 A paraszti ruházat történetéről, megítéléséről szóló újságcikkek egy része meghatározott viseletdarabokkal foglalkozik. Többen is írtak például a mezőkövesdi kalapokról, így az egyik szerző azon örvendezett, milyen jó, hogy a bridzskártyára az „ősi" árvalányhajas mezőkövesdi kalap került s nem más. Az e cikkre adott választ majdnem egészében közöljük, részben hogy részletesen bemutassunk egyet az eddig felsorolt adalékokból, részben mert főbb megállapításaival egyetértünk. Az idézet szerzője B. R. mo-