A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Takács Péter-Udvari István: A parasztok életmódja a Felsö-Ciróka völgyében Mária Terézia úrbérrendezésekor
lovat, 112 juhot, 32 disznót, 13 méhkast és 1 malmot. A szántóföldeken csak zabot termeltek a lakosok, l-l soltészság összes szolgáltatása a következőkből állott ekkor: 3 forint adó, 3 bárány, fél juh, 4 liba, 12 tyúk, 1 bikaborjú és számolatlan tojás. Az 1600-as évek derekán még 15 jobbágyháztartásból 1703-ra már csak 4 maradt. Legalábbis ennyiről tudósítanak a conscriptiók. A négy jobbágygazdaságból kettő használt fél-, kettő negyed telket. Együtt tehát másfél telket. Együttesen a négy háztartás adózott 7 ökör, 1 ló, 8 tehén, 42 juh, 5 sertés és 3 méhkas után. Ugyanakkor 17 pusztatelek volt Ruszkán. Összeírtak még 8 saját házban lakó zsellért is, akik közül egynek volt 1 ökre és 1 tehene. A zselléreket leszámítva, sem a soltészek, sem a jobbágyok nem mondhatók szegényeknek, még polgári értelemben sem. 15 Darát 1598-ban említi először írott forrás. Az összeírásokban azonban mindig együtt szerepel Sztarinával. 1753-ban már 29 jobbágyháztartást tartanak nyilván itt az urbáriumok, de a 29 család csak két egész telket használ. Fizet viszont földesurának, a Homonnai-uradalomnak 55 ezüst forintot. A községet sztarinai jobbágyok kirajzó fiai alapították, és főleg állattartással foglalkoztak. 16 Szmolnik valószínűleg 1548-ban települt, mert 20 éves adómentesség után 1568ban fizettek először adót a lakói. A Szmolnik patak partján feküdt, mely Északról ömlött a Cirókába. A17. században többnyire a Révészek és a Szirmayak bírták zálogban, a Homonnai-uradalomtól szerezvén meg. Lakossága eléggé ingadozott, és Ruszka lakóinál kevésbé tehetősek. Az 1700-as évek derekán részben gyalogosan robotoltak, részben pedig 60 aranyon váltották meg földesúri szolgáltatásaikat. 17 Zuella a Sztuzsnyica-patak két oldalán elhelyezkedő község. 1588-ból dátumozott összeírás említi először. Ekkor tehát már adóztatott település. 1635-ben másfél porta után adózott, míg 1657-ben két soltészság 8 háztartást fogott össze, akiknek volt összesen 10 ökrük és 1 lovuk. Mellettük ebben az évben 9 egész telken élt 14 jobbágyháztartás. Ez utóbbiak tulajdonában volt 22 ökör és 1 ló. Lassan-lassan azonban soltészek és jobbágyok között elmosódott a különbség, és 1749-ben már csak 24 jobbágyháztartást jegyeztek fel a conscriptorok, akik együtt 100 forint árendát fizettek a földesúrnak. 18 Osztroznicát Zuellával majdnem egy időben említik a források. 1585-ben fél-, 1588-ban már egész porta után adózott. Ekkor új házakban laktak az úrbéresek, melyek száma 1600-ban még csak öt volt. 1753-ban is csak 17 háztartást írtak össze, akik közül 15 volt jobbágy és 2 zsellér. A mezőt és a rétet közösen használták, és 5 egész 1/4 telek után adóztatták őket. Kezdetben 40 forintot fizettek a pálos rendi szerzeteseknek, majd a 18. század derekától 50 forintot évenként. Megtelepedett közöttük egy zsidó család is, és ennek a családfője 18 forintért bérelte a korcsmát. A jobbágyok a Szent Györgykor és Szent Mihály napján fizetett 25-25 forint mellé adtak még a barátoknak húsvétra egy bárányt, karácsonyra egy őzet vagy borjút, és évenként összesen 5 új zsákot, melyekbe egyenként egy-egy köböl élet fért. 19 Amint látjuk, évszázadok kellettek ahhoz, hogy e térség különböző helyzetű nem szabad emberei összemosódjanak, és Mária Terézia korára egységes jobbágyi jogállást öltsenek magukra. Az egységesülés nemcsak a jogállásban érhető tetten, hanem kezdettől a hitükben is. Erre a tájegységre valamennyi faluba ruszinok telepedtek, ami vallási hovatartozásként is értelmezhető. Görög katolikusok valamennyien. 21 ' A földesúr lokális jelenléténeka hiánya, a nemesek hiánya, a polgárok és tisztviselők távolmaradása e falvaktól azt eredményezte, hogy önmaguknak kellett megszervezniük magukat a lakosoknak, és azt az 5 települést kivéve, ahol pap volt, a bíró volt a mindenható. Az ő kénye-kedve szerint, illetve a lakosság közmegegyezésével usuálták a határt, döntöttek a szántók, rétek, legelők hasznosításáról, a makkoltatásról, az erdők éléséről. Lévén, hogy a 17. század derekára, égére minden község árendára lépett földesurával, kilencedelés, ajándékszedés és egyéb szolgáltatások okán sem igen zaklatták
