A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Takács Péter-Udvari István: A parasztok életmódja a Felsö-Ciróka völgyében Mária Terézia úrbérrendezésekor
a lakosokat földesuraik, illetve a Homonnai-uradalom tisztjei, ispánjai. A maguk kedve szerint boldogultak vagy szorongtak. Az állattenyésztés, ökör-, sertés- és juhtartás dominanciája mellett erdőirtásokon, nehéz hegyi talajon, köves földeken a megtelepülésük pillanatától folytatnak az itteni lakosok szántóföldi gazdálkodást is. Ennek hatékonysága, a kezdetleges szerszámok, a rossz időjárási viszonyok, mostoha természetföldrajzi adottságok miatt nagyon alacsony. A Mária Terézia korabeli paraszti vallomásokból kihámozhatóan elég kezdetleges. A 6, illetve 7 falu szántóföldi művelésének és állattartásának jellemzői táblázatba foglalhatók. Határaik természeti viszonyait már ismerjük. Most a szántóföldi művelés jellemzőit kíséreljük meg felvillantani. Paraszti gazdálkodás a Felső-Ciróka völgyben 21 Az általuk használt Szán- Trágyával megterem Úrbéres Nyov ** i tó ÖR~ Kozseg háztar- beltelek Szántó más ^ tatár- , Tavaszi tás pozsonyi mérő e kaszás száma zab ka ar P a búza rozs Osztroznica 21 14 72 18 2 ? + + 0 0 0 Nechválpolyánka 88 216 434 144 2 2 + + + 0 0 Ruszka 46 20 185 83 1/2 2 4 + Sztarina cum Dara 70 133/4 165 821/2 2 7 + + Szmolnik ? ? ? ? ? + Zuella 37 17 204 51 2 2 + Az úrbérrendezéskor kivett vallomások számszerű adatai - a rendezés eredményeként táblázatba foglalt valóságot - jelentős mértékben megkurtítják. Ennek azonban az életmódot illetően semmi jelentősége, legfeljebb számszerű különbségekről van szó, nem minőségi eltérésről. Általánosan elmondható, hogy a Felső-Ciróka-völgy falvainak mostoha a határa. Az erdőkben, tisztásokon, arra alkalmas hegyoldalakon és lejtőkön a fáktól, bokroktól megszabadított, kiirtott területeken, elszórt apró földparcellákat művelnek a lakosok, minden községben 2 nyomásban. Másik szembetűnő jellemző, hogy őszi kalászost sehol sem vetnek. Tavasziak közül is a rozs és búza csak Ruszka és Zuella határában hozott termést. Leginkább zabot, tatárkát és 1-2 községben árpát termeltek a lakosok. Földjeiket hol két, hol négy ökörrel szántották, és mindenütt felfakadt belőlük a panasz. Osztroznica szántóföldje, a lakosság vallomása szerint „teljes egészében a hegyekben fekszik, ezért nagyon köves, nehéz trágyázni". Nechválpolyánka mezője „az őszi búzát és gabonát akkor sem termi meg, ha megtrágyázzák, mivel teljesen a hegyekben fekszik". Ruszka lakói is keserűen mondják: „földjeink nagyon terméketlenek és kövesek, és ha nem trágyázzuk, még a zab sem terem meg bennük . . . Ha nagy eső esik, a lezúduló víz lemossa a trágyát és a talajt." A „hegyekben fekszenek" Sztarina cum Dara mezői is, amiért „terméketlenek és kövesek". Szmolnik lakói is majdnem szó szerint ismétlik az eddig elhangzott keserveket: „Mezőink hegyeken és emelkedőkön fekszenek, nagyon kövesek, és így terméketjenek". Zuella lakóinak sincs mire büszkék lenniük, ha szántómezeikről szólnak: „határunk rossz - szögezik le-, köves, nehéz szántani, trágyázni, és ha nagy eső esik, lehordja a trágyát". Az elmondottak bizonyítják, hogy az ekék nyomán sarjadó kalászosok nem tartották el a lakosságot, élelemre is kevésnek bizonyultak. A határ mostohasága is okozhatta, hogy sem kilencedet, sem tizedet nem szedtek a Felső-Ciróka-völgy falvainak lakói-
