A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Takács Péter-Udvari István: A parasztok életmódja a Felsö-Ciróka völgyében Mária Terézia úrbérrendezésekor

A parasztok életmódja a Felső-Ciróka völgyében Mária Terézia úrbérrendezésekor 1772-1774 között még hat, majd a 19. század végére, amikorra Dara elkülönült Sztarinától, hét falu alkotta azt a térséget, amely régióból 1970 és 1980 között eltűntek az emberek, háziállatok, ahová nem vezet többé út, villanydrót, telefonkábel, ahová nem írnak már többé levelet távol kószáló családtagok, ahol nem ugat kutya, és hajnalonként nem szól a kakas többé.* Ezeknek a településeknek megszűnt a jelene, végleg jövőtlenné váltak, és holt betűkkel tarkított könyvek zárt fedelei között őrzik mindörökre történelmüket. E holt betűk szaporítására vállalkozunk mi is, amikor visszakalandozunk Mária Terézia korába, amikor a földesúri önkényt és patriarchális gondoskodást felülbírálta az államhatalom, és az országos adóalap biztosítása, a számontarthatóság és kalkulálhatóság okán, az cgyformaság jegyében átrendezte földesúr és jobbágy viszonyának hagyományból, esetlegességből építkező sokszínűségét, országos érvénynyel szabva meg a jobbágyok kötelező haszonvételét éppúgy, mint a jobbágyszolgáltatások mértékét és mikéntjét. Az úrbérrendezés értékeléséről, méltatásáról és minősítéséről rendeleti úton tőrtént keresztülvitele óta folyik a társadalmi és történelmi vita.

1 Ennek részleteibe, apróbb, fontosabb jellemzőinek történészi megítélésébe most nem óhajtunk belebocsátkozni. Ezúttal mi az általánostól a konkrét felé óhajtunk lépéseket tenni, és az alábbi községek lakóinak életmódját szándékozunk bemutatni: Osztroznica, Ruszka, Szmolnik, Nechválpolyánka, Sztarina cum Dara, Zuella. Ma ezek a falvak már nem léteznek. Eltűnésük előtt a mai Csehszlovákia területén, 1918 előtt pedig a hajdani Zemplén megyében kereshette a térképen böngésző vagy az időben is utazgató érdeklődő. Eltűnésük előtt mind a magyar, mind a szlovák állami névadás átkeresztelte őket. A dualizmus végén Zemplénoroszi, Oroszruszka, Dara, Cirókafalu, Szinnamező, Zemplénszomolnok, Zellő, Szedreske nevet kínáltak az ottani lakosságnak településük clkeresztelésére, majd 1918 után Starina, Vel'ká Pofana, Ruské, Dara, Smolník, Zvala, Ostroznica névvel titulálták meg őket. Amint említettük, ma már nem léteznek ezek a falvak. Nevüknek sincs nyoma jelentésekben, statisztikákban, közigazgatási iratokban. Eltűnésük azzal függ össze, hogy az 1970-es évek elején a Szlovák Köztársaság illetékesei úgy döntöttek, hogy a Ruszka fölött eredő Ciróka pataknak és mellékvizeinek (Luka, Szinna, Szmolnik, Sztuzsnyica stb.) hozadékát egy, a Sztarina-Starina községet is magába foglaló mesterséges víztározóba összegyűjtik, ivóvíz céljára tárolják. A tározó megépítése Sztarina község létébe került. Az itt összegyűjtött víz fertőzéstől való megóvásának szándéka és ténye romboltatta le a többi falut. A Sztarina fölött lévő völgyben a 15. és 16. században megtelepült falvak lakóit elköltöztette hát az államhatalom. Házaikat, építményeiket, temetőiket, szokásaikat, életmódjukat, foglalatosságaikat, gyalogösvényeiket, szekérútjaikat, életük titkos zugait, a tájba: erdőbe, rétbe, szántó-mezőbe, legelőbe ölt álmaikat, vágyaikat átadta a bölcs döntés és a hatalom az enyészetnek, az embereket és a még birtok*Ez a tanulmány része annak a kutatásnak, melyet az MTA-Soros Alapítvány támogatásával végzünk. 6 81