A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Galuska Imre: Egy canonica visitatio a türelmi rendelet előtt

vényesen szolgáltatják-e ki. Efelől examináltatta a püspök a szikszói prédikátorok egyelőre egyikét. S midőn ez a keresztségről azt mondta, hogy az jegy és pecsét, a püspök ilyenformán replikáit: „Hamarébb pecsétel hát kentek, mint írna? csak olyan az, mint mikor valaki valamely tiszta papírosra, amelyen semmi írás nincs, pecsétet ütne, mit pecsételne az? semmit sem, mert nincs írás rajta." - Mire a lelkész: - Nem olyan, mert a keresztség előfeltételezi a kegyelmet, a hitet. - Honnan próbálja meg azt kend? Itt Lukács István az eunuchus hitvallására hivatkozott: „Hiszem az Jézust Isten fiának lenni." Mire a püspök: - In adultis - felnőtt korban, de a csecsemőknek nincsen hitek. - Nincs, nem lehet, de: amely csecsemők az anyaszentegyházban, keresztyén szülőktől születtetnek, azok a kegyelemben lenni censeáltatnak. S a Szentlélek munkálhat, s munkál is bennek hitet. - Honnan próbálja meg kend? - Ha a gyökér szent, az ágak is szentek. Tinektek lettek az ígéretek és a ti fiaitoknak . . . - Hozzátette ezt is: „nem illik a hitetlent megkeresztelni". - Nem keresztelné hát meg kend a pogány gyermekét? - Bizony nem én, míg meg nem tanítanám a hitnek ágazataira! Utána akarta még mondani, hogy: ha azonban a pogány csecsemő gyermeknek keresztyén tútora lenne, s ez azt fogadná, hogy a keresztyéni vallásban neveli, úgy megkeresztelném . . . -de ezt nem mondhatta végig, mert a discursus az ellenvélemények zajában interrumpáltatott. Pedig a megvizsgáltatott prédikátor eme fundamentumra építette feleleteit: ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, és drága gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók eleibe. Továbbá: nem jó a fiaknak kenyereket elvenni, és az ebeknek adni. Volt még néhány kérdése Lukács Istvánhoz: - A keresztség vize eltörli-é a bűnt? - A keresztség kétféle - volt rá a felelet -, külső és belső: vízzel és Krisztus vérével és Szentlélekkel. Ahol már mind a kettő együtt vagyon, ott eltöröltetik a bűn, de nem a keresztségnek vize által magában, mert a Krisztusnak vére tisztít meg minket minden mi bűneinkből, és az ő Szent Lelke szül újonnan az élő reménységre. A következő kérdésre: Miképpen töröltetik el a bűn a keresztség által? - előbb latinul felelt: distinguendum est inter reatum culpae et reatum poenae. De a püspök rászólt: - Ne deákul beszéljen kend, ne, hanem magyarul, hogy mindenek értsék! - Úgy látszik azonban, erre a kérdésre könnyebb volt a latin, mert a prédikátor azt mondta: - Hogy mondjam ki magyarul? Ihol így mondom ki: mikor Isten megbocsátja a bűnt, akkor is megmarad a reatus culpae, de elválasztatik attól a büntetés, reatus poenae - a büntetés érvénye -, úgy azonban, hogy azért a bűnért, melyet Isten megbocsát, nem bünteti meg az embert érdeme szerint. Mikor az ember megigazíttatik, nem tétetik akkor bűntelenné, hanem csak a bűnnek kárhoztató ereje alól szabadul fel. Megmaradnak azután is a bűnnek maradványai, csak a bűnnek uralkodási alól oldoztatik fel az ember a megszenteltetés által, mint Szent Pál apostol példája bizonyítja, aki újjászületett, megigazíttatott, megszentelt ember volt, mikor a Római levelet írta, mégis keservesen panaszolkodik, hogy nem cselekedheti mindenkor ajót, melyet akarna . . .mindazáltal a belső ember szerint gyönyörködik az Isten törvényében. - Mi haszna hát a keresztségnek? - Ez, hogy bizonyossá teszen bennünket, hogy valamiképpen elmossa a víz a testnek szennyét: úgy a Krisztusnak vére tisztít meg minket minden bűneinkből, és az ő Szentlelke tisztít meg bennünket. - Itt a püspök az ember születése, élete és halála felől