A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Siska József: Adatok Szerencs iskoláinak történetéhez

Adatok Szerencs iskoláinak történetéhez Komplex tanulmányt szerettem volna írni Szerencs XVI-XVIII. századi oktatástörténetéről. Az anyaggyűjtés során rá kellett jönnöm, hogy ez nem lehetséges. A hiányos források az analógia segítségével tennék lehetővé a helyi népoktatás mindenkori állapotának rekonstruálását, mert a konkrét adatok csak a XIX. század első évtizedétől sűrűsödnek meg. Ki kellett tágítanom az említett információk hasznosítása érdekében az időhatárt 1850-ig. A város történetével foglalkozó írások egy része említ az iskolákra vonatkozó adatot, a hivatkozás alapjául szolgáló okmányok jelzetének mellőzésével.

1 A pontosítás érdekében több okmánytárat fésültem át, amely lehetővé tette nem csak az említettek azonosítását, hanem néhány olyan, eddig ellentmondásosan, vagy egyáltalán fel nem tárt adat felszínre hozását, amely alapján lehetővé válik analóg módon a népoktatás fejlődésének bemutatása már a XIII. századtól kezdődően. A fentiek előrebocsátásával próbálom meg mozaikszerűen felvázolni Szerencs népoktatásának alakulását az Árpád-kortól a XIX. század közepéig. A helyi iskolák kialakulása, fejlődése A város iskoláinak története elválaszthatatlan a mindenkori gazdasági, politikai helyzettől, az országban érvényben lévő művelődési elképzelések megvalósulásának formáitól. A keresztény vallást felvett magyarság az egyház keretein belül kapta meg a lehetőséget műveltsége fejlesztéséhez. A Szent István által kiépített káptalani, kolostori és plébániai iskolák hálózata századokon keresztül biztosította egy adott helységben az érdeklődő rétegek számára a mindenkori tudományok ismeretének megszerzését. Az iskola létezésének alapfeltétele tehát valamilyen egyházi szervezet, Szerencs esetében kolostor és plébánia folyamatos működése. Szerencset az általam megismert források szerint első ízben 1216-ban említik egyházas helyként, amikor III. Honorius pápa megerősíti az itteni egyházi tized birtokában az egri káptalant.

2 A tihanyi apát oklevelében, 1264-ben rögzíti a szerencsi monostor meglétét.

3 Ezen épület a tanítást fő kötelességének tekintő Szent Benedek rend birtokában van, Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére emelték. A későbbiek során Szent György nevét vette fel.

4 Szerencs a környék egyházi centruma volt ebben az időben. Ezt erősíti több adat is. 1275-ben II. Endre tizedszedő központként határozza meg státusát abban az okmányban, amelyben visszaadja az előző királyok által elfoglalt birtokait az egri káptalannak.

5 Tamás esztergomi érsek 1317-ben ugyancsak tizedszedő székhelynek titulálja Szerencset.

6 A rendi és a világi papság párhuzamos jelenlétét szintén okmányszerűen lehet bizonyítani. A plébánia fennállását megerősíti egy 1309-ben kelt-irat, de a pápai tizedjegyzékek szintén bizonyítják mindkét egyházi szervezet fennállását.

7 A későbbi századok so-