A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Rémiás Tibor: Abaúj, Gömör és Torna vármegye Zsigmond-kori nemesi társadalma az 1427. évi kamarahaszna-összeírás alapján

madában. A Bebek család 59 helység 1427 portájával és a Perényi család 41 település 1282 portájával büszkélkedett. Gazdagság tekintetében utánuk csak a három jeles gömöri nemesi család jöhetett számításba. AJolsvaiak 24 helységben 601 portát, a Derencsényiek 32 településen csak 327 portát, míg a Csetnekiek 21 helységben 390 portát tudhattak magukénak. A többi nagybirtok kettő és tizenöt település között oszlott meg, ahol 100 és 300 közötti porta után adóztatták jobbágyaikat. A nagybirtokról végezetül még annyit, hogy annak egyházi részesedése az összeírások alapján csak Abaúj vármegyében mutatható ki, ami a három vármegye nagybirtokait kitevő portáknak csak 7,5%-ára terjedt ki. Egyébként ez közel 2%-kal több, mint a három vármegye valamennyi egyházi tulajdonában lévő jobbágyportáinak (626) az összportaszámhoz viszonyított részesedése, amely 5,75%-nyi. Középbirtok A középbirtokos vármegyei nemességhez azokat sorolom, akik 100-tól kevesebbel, de 20 dicált jobbágyportától többel rendelkeztek az összeírás idején. Összesen 3011 portát birtokolt a köznemességnek ez a rétege. A középbirtokos nemesség birtokállományának 65%-a (1968 porta) kettőtől nyolc helységig terjedt ki. Ebből a sorból Torna vármegye birtokosai kilógtak, hisz itt egyetlen helyi középbirtokos családra sem lehetett bukkanni. Említsünk meg közülük egynéhányat! A „többtelepüléses" helyi nemesség közül Abaújból a Pányi, Dobszai, Bárcai, Gecsei családokat, Gömörből a Kecsői, Bejei, Szuhai, Csoltói, Tornaijai, Panyiti és a Runyai családokat emelném ki. A szomszédos vármegyékből érkezett hat kimutatható család, melyeknek több helységben szétszórt birtokai alapján a három vármegye középbirtokosaihoz sorolhatók. így Abaúj ban érdekeltek a Borsod vármegyei Berenyci, a Sáros vármegyei Trocsányi és a Szabolcs vármegyei Dobi családok, Gömör vármegyei birtokegyüttessel bírt a Borsodból kiszármazott Kazai, a Heves vármegyei Recski, a Nógrádból érkezett Szécsényi és a már említett szabolcsi Dobi család. Egy-egy nagyobb lélekszámú település birtokosaként ide sorolható kb. 15 helyi középbirtokos, de Torna vármegye apró falvai miatt ott ilyen sem fordult elő. A szomszédos vármegyékből betelepült vagy itt is érdekelt egytelepüléses birtokosok között találkozunk Abaújban FelsőKemence birtokosával, a Sáros vármegyei Budaméri családdal, Gömörben Méhi nemcsével a nógrádi Sági Balázzsal, Tornában Zsarnó földesuraként a Sáros vármegyei Dobói családdal és Perkupa nemeseként a borsodi Szalonnai Imrével. A messzi Szlavóniából volt birtokosa az abaúji Vizsolynak Racsai Juga(fi) János személyében és a szomszédos vármegyékhez ugyan nem sorolható, de valamivel közelebbi észak-magyarországi vármegyéből, Ny Urából érkezett a Torna vármegyei Görgő település Fedémesi Szobonya Imre nevű birtokosa. A több településsel és az egy-egy gazdaságilag jelentősebbnek tekinthető helységgel bíró helyi és „betelepült" középbirtokosi réteg még két eltérő jellegű birtoktestet tud magáénak. Egyrészt a királynénak a gömöri Ajnácskő várához tartozó és itt középbirtoknak számító 4 helységre kiterjedő birtoka. Másrészt az egyházi középbirtokok. Itt foglaltak helyet a Gömör vármegyei Jánosi bencés apátság és az egri püspökség egy-egy helységet kitevő jobbágyportái. (Az utóbb említetthez az abaúji Hejcc 40 portája tartozott.) Abaújban a szepesi káptalannak 93 portája létezett a 15. század 20-as éveiben. Az Összeírt egyházi középbirtokok a három vármegye középbirtokainak csak 5,5%-ara terjedtek ki, de annak is nagyobbik hányada Abaúj vármegyében volt.