A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Rémiás Tibor: Abaúj, Gömör és Torna vármegye Zsigmond-kori nemesi társadalma az 1427. évi kamarahaszna-összeírás alapján

Kisnemesi birtok A Zsigmond-kori nemesi társadalom vagyoni ranglétrájának legalsó két fokán helyezkedett el a másfél száz családra tehető három vármegyei kisnemesi birtokosság és az ún. „egytelkes nemesség". Kisnemesi birtoknak tekintem az olyan vagyoni állapotot, amely egy, két vagy három helységben 20-nál kevesebb, de egynél több jobbágyportát foglalt magába. A nagyszámú kisnemességnek mindössze 1423 három vármegyén végighúzódó jobbágyportája volt. Ennek azonban 80%-a egy helységhez kötött birtokot jelentett. Ha szétválasztom a helyi és a „betelepült" nemesi családok birtokait, akkor összességében az előbbiek vagyona mindig túlhaladta az utóbbiak szerény részesedését. Abaújban pl. a helyi kisnemesség 452 portája jól megfért a szomszédos megyékből érkezett kisnemesi családok 222 jobbágyportájával. Gömör vármegyében már 417:160 volt ez az arány. Tornában pedig többtelepüléses kisnemesség híján 43:1 l-re alakult a fentebb két részre elkülönített kisnemesi részesedés. Az összeírások alapján beazonosíthatóan a szomszéd vármegyék közül Borsod és Zemplén vármegyékből 4-4, Sárosból 2 család egy településen és a nógrádi Daróci család két helységben fekvő kisnemesi birtokáról tudunk. Kisbirtoknak tekintem a gazdag Kassa városa Miszlóka nevű - a város közeli településének - 11 jobbágyportás jószágát. Az egyház részéről pedig a gombaszögi pálosok helyi 8 jobbágyportás birtokocskáját. Az ún. „egy jobbágyportás" nemesség, kiknek életmódja és -színvonala sokkal közelebb állt a telkes jobbágyéhoz, mint a birtokos nemeséhez, csekély számban fordult elő a tárgyalt három vármegyében. A mintegy tucatnyi családot számláló „egytelkesek" között szomszéd vármegyékből betelepülteket nem találtam. Összegzés A három vármegye portáinak közel 60%-a - beleértve a várak és városok zömét a nagybirtokhoz tartozott. A nagybirtokos családok kétharmada még a régi nemzetségek leszármazottai voltak, de már új nemesi családok is helyet kértek a hatalomból. Az alább sorra kerülő nemesi családok listájából kiderül, hogy a három vármegye nagybirtokosai és az itt közép-, de a szomszédos vármegyékben nagybirtokkal rendelkezők közül milyen sokan vállaltak országos és vármegyei tisztségeket. Szerényebb birtokkal rendelkezett, de a nagybirtokosokhoz sorakozott fel az Abaújban érdekelt három egyházi rend és a rác despota is. A középbirtokok a helyi középbirtokos nemesség birtoktestjein túl a szomszédos (Borsod, Heves, Nógrád, Sáros és Szabolcs) vármegyékből, sőt Nyitrából és a távoli Szlavóniából érkezett egy-két nemesi család jószágaiból álltak. A középbirtok 5,5%-a egyházi fennhatóság alá tartozott. A királyné gömöri várbirtokai is helyet kértek a középbirtokból. A kb. 150 családot számláló kisnemesség és a tucatnyi „egytelkes" nemesek Abaúj, Gömör és Torna vármegye 1427-ben összeírt portáinak csak 12,27%-ából részesedtek. A fenti elemzés eredményeinek tudatában még egyszer hangsúlyoznom kell ahogy a tanulmány elején is megtettem -, hogy ez a dolgozat a Zsigmond-kori nemesi társadalom három vármegyére kiterjedő vizsgálatához pusztán előtanulmányként kíván szolgálni. Ugyanis az 1427. évi kamarahaszna-összeírásokon kívül más források bevonása nélkül készült el. Ami a továbblépéshez elengedhetetlen, és az „alapos keresztmetszet" kialakításához feltétlenül szükséges, az a térségre vonatkozó, újabban felkutatott és már ismert, esetleg más jellegű források témához kapcsolódó elemzése.

15