A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)
SZLOVÁKIAI TÉKA - Liszka József: A szlovákiai magyar nemzetiség etnográfiai és folklorisztikai bibliográfiája (A 19. század elejétől 1986 végéig) (Viga Gyula)
A SZLOVÁKIAI MAGYAR NEMZETISÉG ETNOGRÁFIAI ÉS FOLKLORISZTIKAI BIBLIOGRÁFIÁJA (A 19. század elejétől 1986 végéig) Összeállította: Liszka József. Bratislava 1988. 233 p. Közhely ma már, hogy a különféle bibliográfiák, könyvészetek jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Más kérdés persze, hogy azok a tényezők, amelyek igénylik és sürgetik a bibliográfiák készítését - mindenekelőtt a követhetetlen információtömeg -, egyben gátolják, megnehezítik az igazán teljes és tökéletes könyvészetek megszületését. Mégis, az a kétnyelvű bibliográfia, amelyek a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete és a Csemadok közösen jelentetett meg, már címében is jelzi vállalkozása fontosságát és jelentőségét. Valójában pedig a kötet címe nem fejezi ki valós tartalmát, hiszen nyilvánvaló, hogy a 19. század néprajzi irodalmában nem különül el oly módon a Felföld magyarságának irodalma, mint Trianon után - nem éppen immanens változások, fejlődés miatt. Tartalmában nagyobbat merít a bibliográfia a címben jelezettnél: a múlt század elejétől veszi számba a kiterjedt régió néprajzi irodalmát, számos vonatkozásban kitekintve a Felföld népei együttélésének néprajzi tanulságaira is. A bibliográfia - a szerzők nevének betűrendjében haladva - mintegy kétezer tételben adja közre anyagát. Bár a kötet végén fellelhető tematikai, földrajzi és személynévmutató nagyban segíti az eligazodást, mégis sajnálhatjuk, hogy az összeállító nem vette figyelembe a néprajzi könyvészetek megszokott tematikai rendjét, így a munka szerkezete kissé nehézkes, s nehezebb a használata is. Kétségtelen érdeme Liszka Józsefnek, hogy egyaránt számba vette a Trianon előtti kutatások eredményeit, valamint az attól kezdve - nem csupán szervezetileg - elágazó, kettős tudományos vonulatot: a szlovákiai és a magyarországi néprajzi kutatások eredményeit a Felföld magyarságának vonatkozásában. Különös haszna a vállalkozásnak, hogy az alapvető kézikönyvek, folyóiratok mellett tartalmazza azokat az apró, napivagy hetilapokban megjelenő, kis példányszámú periodikákban felbukkanó közléseket is, amelyekről - főleg a magyarországi kutatás - nem kellő rendszerességgel szerez tudomást, s amelyek kis terjedelmük, gyakran lokális jellegük ellenére is hézagpótlók olykor. A bibliográfia tematikai arányai, valamint a különböző „műfajú" írások belső rendje erőteljesen jelzik a szlovákiai magyarság néprajzi kutatásának „tömbösödését", csomópontjait, egyszersmind fehér foltjait, a szaktudomány adósságait is, s jól kirajzolják azokat az életműveket, amelyek meghatározó jelentőségűek e népcsoport tradicionális műveltségének feltárásában. Jelzi ez a bibliográfia azt is, hogy a határainkon kívül élő magyar népcsoportok vonatkozásában a felföldi magyarság kutatása legalább olyan fontos feladat és sürgető adósság, mint a keleti magyar tömbbé, amely az elmúlt évtizedekben - nem csupán a néprajztudomány megfontolásai miatt - az érdeklődés homlokterében állt. Ezzel sem az utóbbi fontosságát nem kívánom kétségbe vonni, sem azt állítani, hogy a szlovákiai magyarság vizsgálatában nem ért volna el számtalan fontos eredményt a néprajz - mind a szlovákiai, mind a hazai kutatók jóvoltából. (A kettő kapcsolatának, összeműködésének és eredményességének kérdése ugyancsak végiggondolást igényelne.) E rövid recenzió nem teszi lehetővé, hogy elidőzzünk a bibliográfia tematikai egységeinél, vagy akár kiemeljünk az Ág Tibortól Zomborka Mártáig terjedő szerzői névsorból, de még azt sem, hogy szót ejtsünk arról a folyamatról, melyneksorán az elmúlt esztendőkben a határainkon túli magyarság társadalomtudományi - benne néprajzi kutatása Magyarországon a hivatalos tudományosság elfogadott részévé vált/válik.
