A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)
SZLOVÁKIAI TÉKA - Ján Botik (red.): Hont (Ujváry Zoltán)
kitűnő munka a Pest megyei múzeumi szervezet kiadványaként, a Studia Comitatensia sorozatban Börzsöny néprajza címmel megjelent 1977-ben. Ezzel kapcsolatban csak annyit jegyzünk meg, hogy célszerű lett volna az egyes fejezetek eredményeinek az értékelésével összehasonlító elemző vizsgálatokat végezni. A távolabbi kitekintésre is nagyszámú párhuzamot kínál a kötet. Egy további rendkívül izgalmas tudományos feladatot ad a honti területekről a Nagy Magyar Alföldre települt egykori szlovákok népi kultúrájával való összevetés. Vajon marad-e meg és mi maradt meg a néphagyományból az új lakóhelyen, az új gazdasági és társadalmi környezetben. A kötet a monográfiák szokásos tagolásának megfelelően épül fel. A történeti áttekintés után a hagyományos népi kultúra fejezetei váltják egymást. A földművelésről és állattenyésztésről Erna Drábiková írt. Külön kiemelést érdemel, hogy a szerző a helyi és a regionális jellegzetességeket szlovák-magyar párhuzamok összefüggésében is vizsgálja. A népi táplálkozás elismert szaktekintélye, Michal Markus a témakör nagyszerű bemutatását és elemzését nyújtja. Nagy távlatokat nyit azokkal a gondolatokkal, amelyek a magyarországi szlovákok népi táplálkozásának az összehasonlítására vonatkoznak. Sorrendben talán célszerű lett volna, ha itt következik a népi építészet és a tanyák, valamint más, településen kívüli építmények fejezete. Az előzőt Ján Botík írta. A fejezet behatóan foglalkozik az építőanyaggal, technikával, a lakóhely térbeli helyzetével, a gazdasági udvarral és mindazokkal a közösségi jelenségekkel, amelyek az épületegyüttessel összefüggnek. Ezt a fejezetet jól kiegészíti Viera Valentová tanulmánya a ház helyiségeinek berendezéseiről. A bútorok és egyéb tárgyak alapos funkcionális vizsgálatát nyújtja, nem hanyagolva el a szociális szempontokat sem. Ezek a szempontok úgyszintén erőteljesen érvényesülnek Sona Svecová írásában, amely a határbeli tanyákkal és lakóival foglalkozik. Az állattenyésztés és a földművelés mellett a lakosság foglalkozásában fontos szerepe volt a háziiparnak és a különböző mesterségeknek. Jarmila Palicková sokszínű tanulmányában ismerteti a témakör ágazatait. Nemcsak a munkaeszközöket és technológiai folyamatokat mutatja be, hanem kitér a termékek értékesítésére, valamint azokra a tipológiai sajátosságokra, amelyekkel a készítményeket jellemezni lehet. Az előző szerző Ester Plicková\a\ külön fejezetben foglalkozik a népi díszítőművészettel. Ebből a részből kiemeljük mint speciális területet, a bányászok képzőművészeti hagyományait. A nagy jelentőségű honti bányászatról úgyszintén Ester Plicková írt, s a bányászkultúra jelenségeinek művészeti vonatkozásait behatóan tanulmányozta. A társadalmi élet rendszeréről, a családi, rokonsági kapcsolatokról és a munkamegosztás néprajzi jelenségeiről Josef Kandert írt. Jól kiegészíti ezt az emberi élet fordulóihoz fűződő hagyománykör, amely fejezethez a kalendáris szokások, valamint a munkával összefüggő szokások és hiedelmek kapcsolódnak. A tanulmány szerzője Emilia Horváthová, aki nagy hangsúlyt fordít a jelenségek térbeli változatosságaira. A népdalkultúráról Sofia Burlasová nyújt áttekintést. A dallamanyag elemzése során kitér a kulturális kölcsönhatásokra és a változások kérdéseire is. A fejezetek sorát Viera Gasparíková tanulmánya zárja az elbeszélő prózáról. Mély és alapos elemzést nyújt az elbeszélő hagyománykörről, nagy súlyt fektetve a hazai és nemzetközi motívumkapcsolatokra. Az impozáns kivitelű kötet gazdag tartalmával rendkívül fontos forrásul szolgál nemcsak egy jelentős terület népi kultúrájának a megismeréséhez, hanem az összehasonlító vizsgálatokhoz is, valamint a kárpát-medencei népi műveltség regionális és ugyanakkor általánosabb specifikumainak a feltárásához. Tekintettel arra, hogy Hont összlakosságának a fele a századfordulón magyar volt, a szoros kontaktus a népi kultúrában nyilvánvalóan kialakult, s ennek az aprólékosabb elemzése árnyaltabbá és ugyanakkor sokszínűbbé teszi ennek az Alföld felé kitárulkozó területnek a népi műveltségét. UJVÁRY ZOLTÁN