A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Ján Botik (red.): Hont (Ujváry Zoltán)

szlovák néprajzi kutatási eredményre. A magyar Ethnographia című folyóirat első számai (1890-től) már folyamatosan közölnek szlovák néprajzzal kapcsolatos cikkeket. A vonatkozó anyag - más forrásokat illetően is - bibliográfiai tételszáma olyan nagy mennyiségű, hogy itt még válogatásra sem bocsátkozhatunk. Ezek közül egyetlen egyet sem említ a kötet, noha ezek nélkül a 19. századi szlovák néprajzkutatásról való áttekintés egyszerűen alapjaiban téves és elhibázott. De nemcsak folyóiratokra, cikkekre hivatkozom itt, hanem pl. olyan munkára is, mint Nagy József: A tótok otthonáról Árvamegyében (Alsó-Kubin, 1891). A záró fejezetben némi kitekintést találunk az európai néprajz szlovákokkal foglalkozó eredményeire. Itt tulajdonképpen három kapcsolódási pontra utal a szerző: magyarra, németre és lengyelre. Rendkívül sajátos szemlélet ez, amikor a 19. századi szlovák néprajz történetében Magyarország különálló országnak számít. Az elmondottaktól függetlenül Viera Urbancová a politikai és társadalmi összefüggéseket is tekintetbe véve mutat rá azokra a törekvésekre, amelyek a múlt századi szlovák értelmiség tevékenységében a nemzeti önismeret felkeltésére és ápolására irányultak. A nemzeti ébredés időszakában - különösen a múlt századi politikai viszonyokat, a szabadságharc után kialakult helyzetet figyelembe véve - a szlovák írók, tudósok, politikusok küzdelmet vívtak az önállóságuk megszerzéséért, és ebben a folyamatban a néprajznak fontos szerepe volt. Mindezek szépen tükröződnek Viera Urbancová könyvében, amely egy korábbi munkájával együtt (Pociatky slovenskej etnografie, 1970) méltán tarthat igényt az összefüggések pontosabb feltárása érdekében a magyar néprajz történetével foglalkozók figyelmére is. UJVÁRYZOLTÁN HONT Tradicie Tudovej kultúry. Zostavovatel' Ján Bulik (Hont. Hagyományos népi kultúra. Szerkesztette: Ján Botík.) Banská Bystrica, 1988. 670 p. A szlovákiai néprajztudomány az elmúlt egy-másfél évtized folyamán a táji monográfiák egész sorát jelentette meg. Ezek részint akadémiai kiadványok, részint helyi szervek által finanszírozott kötetek. Értékük, tudományos színvonaluk szerzőktől és szerkesztőktől függően változó. Ezeknél a kiadványoknál a fő szempont az anyagközlés, a népi kultúra egy-két generáció alatti változásának a vizsgálata. A figyelem kevésbé terjed ki az összehasonlító elemzésre, különösképpen nem az interetnikus kapcsolatok kérdéseire. Az eddig megjelent művek sorában Hont az egyik legjobban szerkesztett, kitűnő szerzőgárdával készült mű. Ján Botik szerkesztő rendkívül alapos munkát végzett, és nemcsak tartalmában, hanem kivitelezésében is igen szép kötetet jelentetett meg. A szerzők között a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének jeles kutatóit találjuk. Hont a történeti Magyarország több mint két és fél ezer négyzetkilométeres területű megyéje. Az első világháború után elcsatolták Magyarországtól, csak 19 település maradt jelenlegi országhatárunkon belül (sajátos módon a bevezetés azt írja, hogy a 19 községet Magyarországhoz csatolták!). Hont lakossága a múlt század végén, a század elején pontosan fele-fele arányban volt magyar és szlovák. A szobi és az ipolysági körzetben 80-90%-os volt a magyarság aránya. Ezt elsősorban azért említem, mert a kötet koncepciója szerint a kutatás túlnyomóan, illetőleg teljesen a megye északi területeinek tisztán szlovák lakosságú falvaira terjedt ki. Indokolta ezt egyébként az is, hogy Magyarországon hasonlóan jelentős vállalkozás eredményeként egy minden szempontból