A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Viera Gasparíková (red.): Horehronie (Kotics József)

megáldott mesemondó az alkotó típusú elbeszélők közé tartozott. Repertoárjában a varázsmeséket találjuk döntő számban, de megtalálhatók még a legendamesék és a tréfás mesék is. Jozef Rusnák-Bronda repertoárjából a szerzőnő 22 mesét tesz jelen kötetben közzé, azonban igen sokszempontú és alapos elemzését az egész repertoár alapján készítette. Ugyancsak hatalmas anyag ismeretében íródott Sona Burlasová tanulmánya a Felső-Garam menti falvak népdalkultúrájáról. A több mint tíz év gyűjtőmunkájának eredménye ezernél is több népdal. A Felső-Garam menti falvak zenei jelenségei a közép-szlovákiai pásztordialektushoz tartoznak. Az igen alapos tanulmányban olvashatunk a népdalok társadalmi funkciójáról, az éneklési alkalmakról. Külön egységben mutatja be a kalendáris szokásokhoz kapcsolódó dalokat. Különösen gazdag dalanyag kapcsolódik a télkihordás szokásához. Nagyobb egységként tárgyalja az emberi élet for- • dulóihoz kötődő dalokat. Itt nagyobb teret a lakodalmi dalok kapnak. Ezeket a szerzőnő egymástól jól elkülönülő csoportra osztja, úgymint 1. szertartásdalok, 2. szórakoztató dalok. Figyelemre méltó az a tény, hogy a 94 feljegyzett lakodalmi dalnak majd kétharmada a szertartásdalok kategóriájába tartozik. A tanulmány foglalkozik még a munkadalok kérdésével, külön egységként kezeli az Amerikába kivándoroltak dalait, a pásztor- és betyárdalokat, valamint a katonadalokat. A tematikus részt végül a szerelmi dalok zárják. A dolgozat második részében a népdalok verstani és zenei jellemzőinek bemutatását találjuk. A zárórészben a Felső-Garam mente népdalainak történelmi rétegződését, a területi eltéréseket és egyezéseket elemzi a szerzőnő, valamint összehasonlítja anyagát a nyelvterület többi részéről származó adatokkal. Oskár Elschek, a téma kiváló szakértője a Felső-Garam mente népi hangszereiről és hangszeres népzenéjéről készített tanulmányt. A szlovákiai népzenekutatás jelentős eredménye ez a tanulmány, mert ez az első összegzés egy nagyobb terület népzenéjéről. A módszertanilag rendkívül megalapozott alapos gyűjtőmunka során tekintélyes mennyiségű anyag került a felszínre. A hangszereket azok társadalmi, kulturális, funkcionális meghatározottságában elemzi, míg a hangszeres népzenét - különösen a népi zenekarokét - szoros összefüggésben a néptánccal. A szerző a népzenei elemek meglétét több generációnál vizsgálta, így volt nyomon követhető a változás folyamata. Mun-. kaja során nagy figyelmet szentel a helyi jellegzetességek felderítésére. Oskár Elschek nagy lélegzetű tanulmányát kiválóan egészíti ki a néptáncról szóló fejezet. E részt eredetileg Stefan Tóth készítette volna el, korai halála miatt azonban egykori munkatársa Kiiment Ondrejka fejezte be a munkát. A Felső-Garam mente tánckultúrájában az egész Szlovákiában fellelhető hagyományos és modern táncok mellett megtalálhatók a csak ezen a területen ismert variánsok is (dupák, cipukre). Az igen alapos tanulmány kimerítő és árnyalt képet fest a néptánckultúráról, azt sikerült változásának folyamatában megragadnia. A tanulmányt hasznos mutatók, valamint fényképfelvételek teszik teljessé. A monográfia gyerekjátékokról szóló részét szintén Kiiment Ondrejka írta. A szokásos megközelítéssel ellentétben a szerző a gyerekjátékokat az alapján csoportosítja, hogy azok mennyire kötődnek meghatározott szabályokhoz. Az első csoportba azokat a játékokat sorolja, amelyeket a spontaneitás jellemez, a játék bizonyos sémákra épül, de miután nincsenek kötött játékszabályok, minden esetben egyedi módon valósul meg. Ez a típus elsősorban az iskoláskor előtti korszak játékait jellemzi. A Felső-Garam mentéről 70 ilyen változatot említ meg a szerző. A második csoport fő jellegzetessége, hogy itt minden esetben kötöttek és szigorúak a szabályok. Mivel ebbe a csoportba igen nagyszámú játék tartozik, az áttekinthetőség kedvéért szükséges az alcsoportokba sorolás. Az egyes játékokat 15 alcsoportra bontva mutatja be a szerző, majd tanulmánya