A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Viera Gasparíková (red.): Horehronie (Kotics József)

az, hogy a magyarországi vagy a jugoszláviai szlovákok néprajzának vizsgálatára az anyaországnak fokozott figyelmet kell fordítani. A bibliográfiát összeállító szerzőpáros egyike, Rudolf Éatko, aki a munkát elkezdte, 1976-ban meghalt. A másik munkatársra, Pavol Sfanora maradt az anyag teljessé tétele, rendszerbe szedése és kiadásra előkészítése. Ehhez a nagy vállalkozáshoz lényeges segítséget nyújtottak a korábbi válogatott bibliográfiák, folyóirati indexek stb. A kötet szerkezete, a témakörök csoportosítása a néprajzi bibliográfiák szokásos szisztémáját követi. Az általános részen kívül húsz nagy csoportba sorolva kapunk 10 261 tételt. Az anyag nagyszerűen kezelhető, jól áttekinthető. A nagy fejezeteken belül témaköri rendszerezést találunk. Tájakra, területekre és nemzetiségre is utalások vannak. A bibliográfia könnyen és jól kezelhető. A szlovák nyelvet kevésbé ismerő kutatók eligazodását megkönnyíti a nagy témakörök német nyelvű szövege. Egy bibliográfia sohasem lehet teljes, és sajnos, pontos sem. Ez vonatkozik erre a kötetre is. Akadnak kisebb és nagyobb tévedések. A névaláírás kevésbé jelentős (pl. IIa Bálint helyett Ha Béla), de már súlyos tévedésnek kell tekinteni Szmik Antal könyvének (8693. sz.) Gömörre való lokalizálását. A bibliográfusok Felsőbányát valószínűleg Rimabányával tévesztették össze. Ez utóbbi Szlovákiában, az előző pedig a mai Romániában van. A szlovák néprajztudomány 5 évenként megjelenő bibliográfiájával (ezekről ismertetést 1. az előző számokban) gyakorlatilag teljes áttekintést kapunk a kutatások eredményeiről. A kötet a magyar és általában a Kárpát-medence néprajzával foglalkozó kutatók számára nélkülözhetetlen segédkönyv. UJVÁRY ZOLTÁN HOREHRONIE (Felsőgaram) Red.: Viera Gasparíková, Bratislava, 1988. 372 p. -t- 94 kép A szlovákiai regionális néprajzi kutatások mind ez idáig legnagyobb vállalkozása a Felső-Garam mentéről írott néprajzi monográfia. A gyűjtő és feldolgozó munka egyes témakörökben már a második világháború után elkezdődött, jelentősebb része azonban az 1960-as évekre esett. A monográfiasorozat - melynek célja a Felső-Garam menti népi kultúra egészének bemutatása-jelen harmadik kötettel lett teljes. A vállalkozás nagysága magyarázza, hogy a három önálló kötet nem egyszerre jelent meg. Az első kötet 1969-ben látott napvilágot, ezt 5 év múlva követte a második, míg a harmadikra már 14 évet kellett várni. Jelen kötet - folklórjelenségek a népéletben alcímmel - szervesen egészíti ki a korábbiakat, melyek az anyagi kultúra és a társadalmi élet leírását és elemzését végezték el. A második kötetben több folklórtanulmány is helyet kapott, így a harmadik kötet hat tanulmánya nem tekinthető a Felső-Garam mente önálló folklórmonográfiájának. Az első fejezet Mária Kosová tanulmánya Jozef Rusnák-Brondáról, a mesemondóról látszólag nem illik a kötet szerkezetébe. Míg a többi tanulmány egy témakör teljes feldolgozására vállalkozik, addig itt egyetlen mesemondó repertoárját mutatja be és elemzi a szerzőnő. Viera Gasparíková - a kötet szerkesztője - bevezetőjében utal rá, hogy Mária Kosová tanulmányát nem tekintette véglegesnek, azonban a változtatásokat nem állt már módjában elvégezni. A minimális változtatásokkal közzé tett tanulmány így is a szlovák folklorisztika egyik nagy adósságát törleszti, amennyiben Szlovákiában ez az első monografikus feldolgozás egy kiemelkedő mesemondó repertoárjáról. Kötetben való megjelenése már csak ezért is indokolt. Jozef Rusnák-Bronda, ez a rendkívüli emlékezőtehetséggel és gazdag fantáziával