A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Pavol Stano-Rudolf Zatko: Národopisná literatira na Slovensku za roky 1901-1959. (Ujváry Zoltán)

derül, hogy a galíciai és kárpátaljai ruszin egyházi és népi kapcsolatok rendkívül intenzívek voltak; az ungvári uniót követően megnőtt a galíciai eredetű vezető papság száma és befolyása. A néprajzi tanulmányok sorát Miroszlav Szopoliga: A szinnai járás népi építészete a XIX-XX. században (Hagyományok és jelen) című tanulmánya nyitja meg (260-314. old.). A több mint 40 fényképpel, rajzzal illusztrált tanulmány áttekintést nyújt a vizsgált járás népi építészetéről, s vázlatosan bemutatja annak 1945 utáni átalakulását. A szinnai járás lakosságának túlnyomó többsége az ukrán etnikumhoz tartozik, hagyományos építkezésüket a zord természetföldrajzi és gazdálkodási viszonyok determinálták. A vízválasztókkal sűrven szabdalt táj 50%-át erdő borítja, így az itt élők fő építőanyaga a fa volt. A szinnai járás lemko ukránjai között az egysoros építkezés volt a legelterjedtebb; az általában háromosztatú lakóház végébe építették az istállót, a cséplő- és kocsiszínt, a pajtát, gabonaházat stb. Szopoliga munkája számba veszi a felsorolt gazdasági épületeket, s tárgyalja a lakóház építésének menetét, berendezését is. Mihajlo Hirjak: A csehszlovákiai ukránok népdalai kutatásának kérdéséhez című kutatástörténeti áttekintésében (315-326. old.) a XIX. század első felétől századunk 80-as éveiig regisztrálja és értékeli a témakörhöz kapcsolódó publikációkat. Zuzana Hanudel: A kelet-szlovákiai ukrán nyelvjárások általánosan elterjedt szavai a gyermekek szókincsében című cikke (327-358) közel ezer gyermeknyelvi szót adatol. A mintegy 20 ruszin faluban gyűjtött anyag alapján a szerző a magán- és mássalhangzók gyakoriságát, a különböző mássalhangzó-kapcsolatokat, s a gyermekszókincs elemeinek keletkezési módjait vizsgálja. Megtudhatjuk, hogy a szlovákiai ukrán gyermekek szókincsében a magánhangzók közül az a, a mássalhangzók közül ata leggyakrabban használatos Wng. Szókezdő pozícióban erősen megterheltek az ajakhangok: az elemzett anyagban a szavaknak több mint 1/8-a kezdődik p mássalhangzóval, s mintegy egy tizede £>-vel. A gyermeknyelvi szóképzés módjai univerzálisak: a különböző népeknél nagyfokú tipológiai hasonlóságot mutatnak. Diószegi Zsuzsa-Barna Gábor: Komlóskai történetek (359-370. old.). A Diószegi Zsuzsa által gyűjtött folklóranyagot a magyar szerzőpár két csoportra osztja: 1. történeti elbeszélések, mondák. 2. a népi hiedelemvilághoz kapcsolódó történetek. A szerzők elemzik az elbeszélések formáját, nyelvét, alkalmait, bemutatják az adatközlőket. A cikkhez 36 ukrán irodalmi nyelvre lefordított történetet mellékeltek. Ügyes szerkesztői megoldással ide kapcsolódik Baleczky Emilnek a Studia Slavicában XXVI (1980) megjelent komlóskai nyelvjárási gyűjtésének néhány lapja. A kötetet Vojtech Tkadlcík: A nagymihályi cirill betűs felirat című cikke zárja. (397-410. old.). A szerző szerint a felirat a nyugatbolgár birodalom utolsó cárja fiának Preszian bolgár hercegnek (966-1060) sírfelirata. A munkából kiderül az is, hogy az emlék írásmódját nem egységesek a vélemények: egyes kutatók pl. itáliai típusú, pontosabban umbriai írású, szláv nyelvűnek tartják azt. UDVARI ISTVÁN PAVOL STANO-RUDOLF ZATKO: NÁRODOPISNÁ LITERATURA NA SLOVENSKU ZA ROKY 1901-1959 (Szlovák néprajzi irodalom) Martin, 1989. 796 p. A szlovák néprajztudomány jelentős vállalkozásának eredményeként jelent meg Pavol Stano és Rudolf tatko szerzőpáros munkája a szlovák néprajzi kutatás eredményeiről. Egy nagy igényű bibliográfiát vehetünk kézbe, amelyben voltaképpen nemcsak a szlovák anyag szerepel, hanem (erre lényegében a cím is utal) mindaz, ami Szlovákia területére tartozik, továbbá pedig helyet kaptak a nem Szlovákiában élő szlovákokra vonatkozó adatok is. Ezt különösképpen indokolja a Trianon előtti állapot, de természetesen