A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)
MUZEOLÓGIA - KÖZMŰVELŐDÉS - Nagy Károly: Huszonöt éves az ózdi Lajos Árpád Honismereti Kör
Huszonöt éves az ózdi Lajos Árpád Honismereti Kör Huszonöt év óta minden hónap utolsó pénteki napján körünk tagsága rendszeresen összejön, és megtartják köri foglalkozásukat. * Nem emlékszem rá, hogy ez egyszer is elmaradt volna. Mondanivalómat úgy is kezdhetném, hogy a mai összejövetel körünk soron következő foglalkozása. Mégis a mai nem a szokványos, nem a mindennapi. A mai .valamivel ünnepélyesebb a többitől. Mi adja a mai nap ünnepélyességét? Semmiképpen sem az, hogy magunkat akarjuk ünnepelni. Mert nem ezt tesszük. Az ünnepélyességét az adja a mai napnak, hogy a 25 évvel ezelőtt, 1962. november 9-én Ózdon, a városi tanács tanácstermében megalakult egy 21 főből álló csoport „Borsod megyei Múzeumok Baráti Köre ózdi alcsoportja" névvel. Nagy részük már akkor is a középgenerációhoz tartozott. Azzal a céllal hozták létre a közösséget, hogy Ózdon és környékén gyűjtik a múlt hagyományait, kutatják a közel és a régmúltat. S mikor már olyan mennyiségű lesz a gyűjtött és feldolgozott anyag, amit már érdemes mások számára is hozzáférhetővé tenni, akkor ezen tárgyak elhelyezésére egy várostörténeti gyűjteményt, esetleg múzeumot alapítanak. Nagy lelkesedés és tenni akarás jellemezte az önzetlenül munkálkodni kívánó csoport tagjait. Ma, amikor 25 év távlatából visszatekintünk a megtett útra a jubileumi emlékülés és az ünneplés azoknak szól, akik az alapítástól kezdve a mai napig elkötelezetten végezték az alakuláskor megfogalmazott célkitűzéseket, feladataikat. Ehhez hozzá kell tenni, hogy ma már igen magas színvonalon, és munkáik, tevékenységük országos hírűvé lett. Másrészről szól az ünneplés annak, hogy igen nagy sikernek és eredménynek tartom, hogy a kör az elmúlt 25 év alatt végig életképes tudott maradni, bizonyos időszakokban meg tudott újulni, előre tudott lépni, s ma is mutatja erejét. Nagy dolog az, ha egy csoport negyedszázadon keresztül olyan emberi közösséget tudott összekovácsolni, olyan szellemet tudott teremteni, amelynek tagjai emberségből és lakóhelyük, népük, hazájuk iránti szeretetből másoknak is példát mutattak s mutatnak ma is. Szűkebb és tágabb környezetükre is pozitív hatást fejtenek ki eredményesen, elsősorban munkájukon keresztül. Ezek azok, amik megkülönböztetik a kör szokásos foglalkozásaitól a mai ünnepit. S még valamit. A mai ünnepélyes emlékülés jó alkalom arra is, hogy ha nem is teljes részletességgel, de a munkánk kiemelkedő történéseiről szóljunk, csokorba szedve ismertessük tevékenységünket, eredményeinket és gondjainkról is szóljunk. Szeretném ezt úgy tenni, hogy a jelen lévő nem köri tagok - vagyis mindazok, akik megtisztelték jelenlétükkel emlékülésünket - is egy olyan képet kapjanak tevékenységünkről, melynek alapján megismerik a kör negyedszázados múltját. Öt évvel ezelőtt, mikor körünk fennállásának 20. évfordulóján emlékülést tartottunk, azzal egy időben egy kiállítást is rendeztünk, ahol bemutattuk a kör 20 éves tevé*Előadásként elhangzott a Honismereti Kör ünnepi közgyűlésén, 1987. október 30-án.