A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MÚZEUM-TUDOMÁNY - KÖZMŰVELŐDÉS - Villangó István: A magyar múzeumügy jelene és perspektívái

A magyar múzeumügy jelene és perspektívái A minap az Iparművészeti Múzeum főigazgatója egy telefonbeszélgetés során azzal dicsekedett, hogy megírta múzeumának rövid történetét. Gratuláltam és elmondtam neki, hogy előttem éppen egy nagy paksaméta üres papír, amire nekem meg-e jeles alkalomra - a magyar múzeumok jelenét és jövőjét kell megírnom. Irigykedve állapítottam meg, hogy mennyivel könnyebb dolga volt neki. Mire ő: „még szép, hogy a múltjukat könnyebb megírni, mert, hogy az van nekik." Nos, ezután még nagyobb félelemmel fogtam e dolgozat megírásához, belátva, hogy nagy merészség volt részemről a téma vállalása. Ezután fellapozva Lanfranco Binni - olasz szerző, nemrég magyarul is megjelent kötetét a múzeumok történetéről, ezt olvashattam: „A múzeum a múzsák oltalmát élvező, vallásosán tisztelt és politikailag kihasznált, szimbólumként működő gépezet, a kulturális intézmények legrejtelmesebbike. A legkülönfélébb, a szüntelenül újjáírt múlt jeleit hordozó, viharos változások közepette kiválogatott „dolgokból" létrejött, bonyolult képződmény . . ."-írja, majd később így folytatja: „A ,dolgok'tárolóhelyei közül kétségkívül a múzeumok a legmegbízhatatlanabbak és legbosszúállóbbak. Formájuk ellenáll minden változtatási kísérletnek", s a további ehhez hasonló elrettentő megállapításokat látván mondhatom: jaj annak, aki a múzeumnak akár a múltját, akár a jelenét kívánja taglalni és még inkább, ha a jövőkép vázolásával kísérletezik. Mindezt azért bocsátottam előre, hogy jelezzem vállalkozásom nehézségét és indokoljam, hogy kategorikus kijelentések helyett főleg a kérdéseket és az azokra adható válaszokat igyekszem megfogalmazni. Az első kérdés: Milyen a magyar múzeumok múltja, amely a jelent kialakította és perspektíváit is nagymértékben meghatározza? Ez a múlt is ellentmondásos és megkésett, akár az egész magyar fejlődés. A múzeumok története szorosan kapcsolódik nemzeti történelmünk folyamatához: így a Magyar Nemzeti Múzeum alapítása a függetlenséget szolgáló művelődési mozgalom jeles eredménye, mondhatnánk: jelképe, amely az elnyomó Habsburg politikával szemben a haladó eszmék, a nemzeti kultúra, a nemzeti hagyományok ápolását hivatott szolgálni. Az is jellemző, hogy a levert szabadságharcot követően szinte egyetlen múzeum sem keletkezett, viszont a kiegyezést követő kapitalista kibontakozás 15 új intézményt hozott létre, a milleniumi ünnepségsorozat hatására pedig a századfordulóra újabb 13-at alapítottak (az elcsatolt területen pedig további 36 múzeum jött létre). Ez a nagy múzeumalapítási láz széles társadalmi alapokon alakult ki: egyesületek, társaságok, egyházi és városi közösségek álltak a mozgalom mögött. (Ennek keretében alakította meg múzeumát 1899-ben a Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület is, a mai Herman Ottó Múzeum elődjeként.) Erre az időszakra esik az országos múzeumok önállóvá válása, lényegében a mai országos, legtöbb megye székhelyi, városi múzeum létrejötte is. A Tanácsköztársaság rövid időszakának művelődéspolitikai törekvései a múzeu-