A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

MÚZEUM-TUDOMÁNY - KÖZMŰVELŐDÉS - Paládi-Kovács Attila: A néprajz a társadalomtudományok mai rendszerében és szervezetében

A másik nagy kérdőjelet a néprajz tárgyának tekintett parasztság és tradicionális kultúrájának gyors átformálódása, már-már megszűnése involválta. Tény, hogy a társadalmi átstrukturálódás következtében az európai országok többségében már újra kellett fogalmazni a néprajz tárgyát. 4. Új fejlemények az európai néprajzban az 1960-as évek óta. Nyugat-Európa és Skandinávia országaiban a régi, Volkskunde típusú néprajz helyzete előbb kiéleződött, mint nálunk. Ennek hátterében több okot találunk: a) Az 1960-as évek elejére modernizálódott a társadalom, s megváltozott a szerkezete is. b) Német nyelvterületen le kellett számolni a Volkskunde egyes terhessé vált ideológiai megnyilvánulásaival (német kultúrfölény, nyugat-keleti kultúrlejtő stb.). c) A szociológia megerősödése, rohamos terjeszkedése új kihívást jelentett minden társadalomtudomány számára. d) A gyarmati rendszer összeomlását követően az etnológusok, antropológusok jelentős része kénytelen volt visszavonulni régi terepéről. Közülük sokan fordultak a komplex európai társadalmak felé. Európai közösségekben hosszú terepmunkára, főként megfigyelésre alapozva végeztek antropológiai módszerű szinkronvizsgálatokat (jelenkutatás). A kialakult helyzetet jól megvilágítja a dán Bjarne Stoklund hasonlata, a néprajz hajóját fenyegető Scylla és Charibdis sziklafokáról. Úgy vélte, hogy a néprajzot egyfelől a mindent összeőrlő szociológia örvényszerű vonzása, másfelől a túlzott szakosodásból következő széthullás veszélye fenyegeti.

11 Ugyanis az Ethnológia Európaea első számaiban 31 speciális diszciplína, néprajzi határterület nevét számolta össze: pl. ethnobotanica, ethnozoologia, ergológia ethnica, technológia ethnica, ethnosociologia, ethnológia juridicia, ethnológia urbana, ethnológia praehistorica, ethnomusicologia stb. Ennél is több speciális határterületet számolhatott volna össze a Current Antropologyban (pl. politikai antropológia, alkalmazott antropológia, gazdasági antropológia, szociálantropológia, kulturális antropológia stb.). Megfigyelhető a néprajz hagyományos tudományközi kapcsolatainak meglazulása, a régi súlypontok áthelyeződése is. Az irodalomtudomány és a nyelvészet, a régészet és a földrajz ezen kapcsolatrendszerben háttérbe szorult, a fizikai antropológia pedig szinte kikerült a nyugat-európai néprajzkutatók látóköréből. Nálunk is észlelhetők hasonló tendenciák. Az irodalomtörténetről áttevődött a hangsúly az esztétikára (a folklór és a népművészet esztétikája), a történeti nyelvtudományról és a dialektológiáról az általános nyelvtudományra, s olyan új ágazatokra, mint a kommunikációelmélet és a szemiotika.

14 Az 1960-as évek végén különösen élesen vetődött fel a néprajz irányváltoztatásának kérdése a német néprajzban. A Volkskunde hagyományosan a germanisztika és a társadalomtudományok között helyezkedett el, szorosabban kapcsolódván a történeti stúdiumokhoz.

15 Az újítók viszont azt követelték, hogy a néprajz közeledjen a társadalomtudományokhoz, váljon maga is azzá, és szakítson a történeti aspektusú kutatással. Herman Bausinger, az újítómozgalom vezéralakja a közvetlen jelen értelmezéséhez szükséges utolsó fél évszázad vizsgálatának adott létjogosultságot csupán.

16 E viták eredményeképpen az NSZK-ban elvetették a szak korábbi megnevezését, s helyette az európai etnológia nevet vezették be. Emlékeztetnünk kell arra, hogy ugyanakkor a strukturalizmus áramlata is a szinkronvizsgálatoknak kedvezett, s a diakron szemléletű néprajzi kutatások ellenében hatott. Claude Lévy-Strauss etnológiai strukturalizmusa áz európai néprajzra sem maradt teljesen hatás nélkül.

17