A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bodnár Lajos: Méhesek Nagykapos környéken

A körméhes előnye a helykihasználás, a jobb védettség lehetett, de a méhek is jobban zavarták egymást, ezért mivel van rá lehetőség, a szélesen elrendezett méhes a honos. Dobóruszkán Horváth Vince portáján, a kultúrházhoz közel, van egy használaton kívüli, más célra fenntartott más elrendezésű kör (hatszög) alakú méhes-ház. Elmondás szerint ezt az építményt még a portával együtt vásárolták a Tomori családtól, Tomori János öreg méhész utódaitól. Kora nem állapítható meg teljes bizonyossággal. Talán 150 éves. 1920-ban új tetőt kapott. Azelőtt fazsindelyes volt (most bádoglemez). Jelenleg fatartónak használják. Ennek méretei: átmérője 4 m, oldallap hossza 2 m, magassága a tetőig 2,5 m. Ajtónyílás: szélessége 1,5 m, magassága 2,1 m. Eresz 30 cm. A polcok körben 3 sorban egymás felett. Az első (alsó) sor közvetlen a talpfáknál, második sor 50 cm magasságban, harmadik sor a második fölött 70 cm. Ezek fölött még elegendő hely maradt, ahová üres kasokat, egyebeket lehetett tárolni. Röplyukak körben egy-egy oldalon 3 (összesen 5x3=15 kas egy sorban, a hatodik oldalban az ajtó miatt nincs, összesen 45 család fért el benne). A röplyukak távolsága egymástól 50 cm. A hatszög alapú építmény talpfái 40 cm vastag tölgyfa gerendából, minden szögleten egymásba csapolva, a sarkokon tartóoszlopok, összecsapolva a fenti keresztgerendákkal. A méhes kívülről 1 colos, 20 cm széles fenyődeszkával van függőleges felszögelésben bedeszkázva. A polcok szélessége 60-70 cm. Az alsó talpfákat 10 cm-es keresztgerendával erősítették meg. Mivel a mai tulajdonosok méhesnek már nem használták, ezért a pontos célszerűségre, belső terének teljes kihasználására csak következtetni lehet. A körméhesek egykori meglétéről ugyan vannak emlékek, de elterjedésük gyakoriságáról nincsenek megbízható adataink. Sokkal jellemzőbb a féltetős méhesek előfordulása, melyek közül a méhészet háttérbe szorulása óta sok egyéb célt szolgál (tyúkól, raktár stb.). Az erdőkörnyéki gazdák és méhészek számára nem okozott gondot a faanyag előteremtése, míg mások évekig gyűjtötték az épületfát. Amikor minden egybegyűlt, akkor kezdődött a megépítés. Mint sok más egyébhez, az ácsmunkához is sokan értettek az egykori gazdák, avagy a rokonságban biztosan akadt segítség. Először kimérték célszerűség szerint elosztva a szükséges anyagot: talp, felső gerenda, tartóoszlop, ajtófél, szolgafa, tetőszerkezet, kötések. A végeket csapolással vagy vélbevágással illesztették egybe. Ha gyengébb volt az anyag, akkor Andráskötésekkel (X-kötés) erősítették. A méhest a földön szabták ki és ácsolták össze az elejét és hátulját, majd segítséggel felállították. Ekkor illesztették helyre az összekötő gerendákat és léceket. Az ajtókat kelet vagy nyugat felé tájolták. A tetőszerkezet észak felé 50 cm-es csorgassál, dél felé pedig eresszel (1,30 cm) készült. A szalmával vagy náddal fedett tetőt meredekebb eséssel készítették (az eső és hó miatt). A talpfák alá köveket raktak, hogy ne nedvesedjen vagy korhadjon. Régebben nem deszkázták, csak vesszővel fonták, sárral beverték. A vízszintes és függőleges fonást egyaránt alkalmazták. A tartószerkezet és a tető elkészülte után építették be a kasokat tartó polcokat, több helyen megerősítve. A munkában segédkezőket a tulajdonos pálinkával (házi szilva) kínálta, amivel az építményt is megszentelték „Adjon az Isten hozzá szerencsét!" kívánságok közepette. Ezek után rendezte be a méhész améhest. Ez volt az ő temploma, csak a méhecskéi zümmögése „orgonált" benne. Itt pihent, ide jártak el társai megbeszélésre, tapasztalatcserére meg egy kis politizálásra is. A méhek élete jó példával szolgált az emberi közösségek számára is. Itt fohászkodott imával apám is, ide hozta anyám utána az ebédet. Itt szoktatott engem is, mint utódot a méhek szeretetére, amikor egy hereméhet a kezembe adva mondta „Ne fillj tülle!". Tanítgatott, amikor maga mellé vett, hogy segétsek, lássam mit csinál, de szóval is oktatva: „Azírt ill az ember, hogy alkosson!". A méhesben volt egy prices, amely felett a polcon sorakoztak a méhészkellékek: