A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabadfalvi József: 1816-ban Miskolcon megjelent méhészkönyv

Megemlítendő még, hogy a könyvet „Méltóságos Liber Báró vajai Vay Miklós urnák ... a' hasznos tudományok előmozdítójának, és valóságos barátjának, Ő Nagyságának alázatos tisztelettel ajánlja . . . Miskólczon Sz. György-Hava 18-dikán 1816 alázatos szolgája N. Szigethy Mihály, Könyvnyomtató." Csaplovics János méhészkönyvében megfogalmazta a korabeli magyar méhészkedés állapotát, illetőleg fejlettségét: „. . . ősszel, teljes gyönyörűséggel kiőldögetik, azon szegény állatotskák egy részit, a' többit pedig magokra hagyják. És hogyha Tavasszal a' sok Kasméheiket halva találandják . . ."

14 Hátrább így folytatja: „Ezek a' Köznépnek ama' kevély hangon eléhozott ily' forma oktatást; hogy a' Méheket télre a' földbe kell ásni, és hogy Rajzáskor réz edényt kell tsörgetni: meg tsak ugyan, hogy a' Méhek' eleibe nyalni való Sót kell tenni: Méz helyett sült Kappannal, vagy kukoritza (tengeri, törökbúza, málé) Kenyérrel étetni, a' Kasokat mellyekke Rajt akarnak fogni, tejfellel bekenni: a befogott Rajt azon helyen hagyni estvéig, a' hol befogatott. - Az e' féléket mondhatom, hogy a' tudatlan ember' szájából álhatatosan hallgatják"

15 elmondja - továbbá -, hogy a méheket „közönséges tóTcébenvagy /casokban" tenyésztik, s a fejlett méhészeti eljárásokat nem ismerik. ... a szegény Paraszt nem sokat gondol s' méheivel, tsak oda helyezheti a' hová, - és a' mint eszébe jut, kifojt annyi köpüt a' mennyi tetszik, 's még is mézet, 's viaszot szed."

16 A hagyományosan méhészkedők a méheket valóban egyosztatú menházakban tenyésztették. Ezek gyékényből, szalmából, vagy vesszőből font kasok- jobbára erdős területeken - fatörzsből kialakított köpük voltak. A méhcsalád belső életét nem tudták figyelemmel kísérni, abba hathatósan nem tudtak beavatkozni. A mézhez csak a méhcsalád elpusztítása után tudtak hozzájutni. Mint Csaplovics is említi, ősszel a méhcsaládok kétharmadát lefojtották, füsttel megölték. A méhészetek teljes állományát minden év tavaszán, a kirepülő rajokkal állították helyre. Ez az igen kérlelhetetlen méhészeti gyakorlat volt az általános. Próbálkoztak ugyan mézhez jutni azzal is, hogy ősszel a méhcsaládok lépesmézének egy részét, egészen pontosan az alját kivágták (herélésnek mondták ezt), s a bennmaradóval kellett a családnak kitelelnie. Másutt meghonosodott az az eljárás, hogy nyár végén a telegyüjtött méhházakból üres menházakba hajtották át a méheket (kidobolás) arra számítván, hogy ősz elején még tudnak maguk számára téli eleséget gyűjteni. ,,A' kidobolást nem javasolhatom: mert sok bajos teketóriával jár" írja Csaplovics János.

17 Könyvében elsősorban külföldi szerzőkre hivatkozik: Christ, Wurster, Siklér (teljes nevüket'és munkájuk címét nem említi). Magyar szerzők közül csak Pethe Ferencnek a deszka méhházára hivatkozik, mint jelentős újításra.

18 A méhészeti szakirodalom már a XVIII. század közepétől kereste azt a megoldást, hogy a méhcsalád megölése, sőt károsítása nélkül lehessen mézfeleslegükhöz hozzájutni. Az igazi megoldást, kiemelhető kereteikkel, a kaptárok hozták meg. Ez esetben bármikor be tudtak tekinteni a méhcsalád életébe, a felesleges mézüket az év bármely szakában el tudták venni a család megzavarása nélkül. A rajzást is meg tudták előzni, az új család lépeit üres kaptárba helyezték át. A kaptárak kialakulása előtt született egy másik kísérlet is, ez az un. kettős köpű volt. Ebben az esetben az egyosztatú méhházat, leginkább a kast alul, fölül, illetőleg mellette egy egy kiegészítő résszel a mézgyűjtés idejére megnagyobbították. A méhek ezeket is beépítették lépekkel, majd pedig tele is gyűjtötték. A mézgyűjtés végeztével, leginkább ősszel a kiegészítő részt elválasztották, mézét kiszűrték, viaszát feldolgozták, a méhcsalád pedig eredeti lakásában zavartalanul kitelelhetett. Csaplovics János kettős köpű]e deszkából készült, hasábokból áll, amelyeket egymáshoz lehet erősíteni (2. kép). Amikor a méhek az eredeti köpűjüket már telegyűjtötték, mellé erősítettek egy második részt. Ezután már a méhek ebben folytatták a gyűjtést, ősszel pedig szét lehet választani. Az újonnan odahelyezett kiegészítő rész alkal9 129