A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabadfalvi József: 1816-ban Miskolcon megjelent méhészkönyv

mas volt az ifjú rajok elkülönítésére is. A méz elvételét pedig így írja le: „Szent-AndrásHavában, a' midőn már hívesebb is van, de különben kikelni való mag, - vagy fajzat sem találtatik a köpüben többé ... 's elvétetvén egymástól az együttvaló két Köpü . . . 's egy éjtszaka a' Méhek' vagy egyik - vagy másik felébe, az-az oda, a' hol az anya fog találtatni, elannyira össze tsoportoznak, hogy az egyik fél üresen marad. . . . A'Méhvel rakott Fél-Köpüt pedig, valamint már a' Raj-befogásnál említődön, a' hát-deszkával illendően bétsinálván, Télre el lehet tenni."

19 A kettős köpű említése a méhészeti irodalomban máshol is fellelhető. Említi már a legelső magyar nyelven is megjelentetett Gedde János méhészkönyve,

20 reá hivatkozással Vannay István kéziratban maradt és nemrégiben megjelentetett méhészkönyve.

21 1791-ben Nagyvad János „Kosarak alá pótlásul tett Szalma-karikákat" javasol.

22 Szuhány i János 1795-ben már ismeri a toldást alul is felül is.

23 Csaplovics János előbbiekben ismertetett kettős köpűjére emlékeztető forma megjelenik századunk elején, Ambrózy Béla méhészkönyvében vereckei kettős köpű névvel.

24 A kettős köpű használata a XX. századi népi méhészkedésben is előfordul,

25 nagyobb jelentőségre azonban nem jutott. Jobbára egy-egy kísérletező méhész próhálkozott vele, de alig volt található olyan méhes, ahol egy-kettőnél többet is találhattunk volna. A fejlődés igazi útján a kaptárak elterjedése jelentette. A fejlett, tudományosan megalapozott méhészkedésnek a kaptárak elterjedése nyitott utat, a kettős köpűk használata nem nyújtott igazi lehetőségeket. Csaplovics János Miskolcon kiadott méhészkönyve egy nem igazában méhész szakember nagyon jószándékú vállalkozása volt. SZABADFALVI JÓZSEF