A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 26. (Miskolc, 1989)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabadfalvi József: 1816-ban Miskolcon megjelent méhészkönyv

szentmiklósi uradalmak kormányzója lett. Többnyire Bécsben lakott, és ott is hunyt el 1847. május 29-én. A már említett írói lexikon tevékenységét így értékeli: „Tagja volt a bécsi gazdasági és a hallei természetvizsgáló társulatnak: Zólyom Máramaros és Ugocsa megválasztotta táblabírájának. - Számos bírálatot, humoros elbeszélést és jogi, földrajzi, statisztikai s gazdasági czikkeket írt magyar, latin és német nyelven . . ."

n 1813-tól jelennek meg írásai - többek között - a Pressburger Zeitung c. pozsonyi lapban, majd bécsi újságokban, folyóiratokban. A Tudományos Gyűjteményben a városok népességéről, a vendekről, a céhekről írt tartalmas értekezéseket. 1822-ben jelent meg ugyanitt Ethnographiai értekezés Magyarországról c. munkája. Halála előtti évtizedben a Hírnökben jelent meg néhány érdekes írása a sajtó- és szólásszabadságról, a magyarországi játékszínekről, a magyar történetírásról. Önállóan megjelenő munkáinak száma negyedszázra tehető, írt jogi, földrajzi, statisztikai, történeti és úgymond néprajzinak tekinthető könyveket. Legfontosabb munkái a következők: Gemälde von Ungern (Pest, 1822), Croaten und Wenden in Ungern (Pressburg, 1829.), kiadta és szerkesztette a Topographisch-statistisches Archív des Könögreichs Ungern c. gyűjteményes munkát. Csaplovics János tevékenységét a késő utókor meglehetősen ellentmondásosan értékeli, nevezték a modern nemzetismeret atyjának, a magyar néprajz megalapítójának, statisztikusnak, s újabban az antropológia előfutárának, de akadnak, akik elmarasztalják pontatlansága, eklektikussága miatt, sőt tudománytalansággal is megbélyegezték. Ahelyett, hogy itt belebonyolódnánk apologetikájába, álljon itt talán legjellemzőbb megállapítása: „Nem tsak természeti állapotjára, és a természet ajándékaira nézve - hanem népességére nézve is Magyar ország Európa kitsinyben -: mert majd minden Európai nép-törsökök, nyelvek, vallások, foglalatosságok, kultúra grádusok, s végre élet módok erköltsök és szokások, is itten találják fel Hazájokat."

12 Csaplovics János könyve eredetileg latin nyelven jelent meg. A magyar kiadásban közlik „az első deák kiadás" előszavát is. Ezt követi az „Elöljáróbeszéd a' második német kiadáshoz". Az előző Bécsben 1814-ben, az utóbbi ugyanott 1815-ben kelt. Az első és a harmadik, tehát a magyar kiadás között lényegében csak két év telt el! A könyvet - mint olvashattuk - németből fordította s meg is nagyobbította Sz. Szent-Iványi László. Róla viszont keveset tudunk. Itt ismertetett könyvünk címlapján megörökített adatokat (több uradalom számvevője és Túróc megye táblabírája) említi Szinnyei József írói lexikona. E mellett két másik fordítását említi meg 1797-ből és 1802ből.

13 A méhészkönyv elején a címlap hátlapján a fordító egy kis versikét helyezett el: Érdemes olvasó! A' Természet maga nemző, mi módosítók vagyunk! A' Természet nem is épít, - bár mindent rá is hagyunk! A' Természet a' jó tejet a' tehénben megszüli: — Ember feji ki belőle - 's vajnak ember köpüli.A' Természet Mézgyűjtésre, keleszti a Méheket, Hát mi annál fogva hogy jók - kifojtsuk szegényeket? Nem fojtjuk már, - mert nem szükség az oly' zárt szét-rongálni, Melynek nyitját a' jó kúltsal, módunk van feltalálni. A ' Méhrajzás varasával időt nem vesztegetünk Pártoló rajt kertről kertre, versengve nem kergetünk A' Természet útat mutat, mi készítünk kereket, 's Igen könnyen belé-látunk, tsak próbáljuk ezeket. -