A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

MÚZEUMTÖRTÉNET-MUZEOLÓGIA - Ujváry Zoltán: Gömör honismereti kutatásának történetéből

említjük. A több nemzetiségű (magyar, szlovák és német, vlach településekkel vegyített) Gömörben a szlovák Klenóc szülötte az az evangélikus prédikátor, akit a szó nemes értelmében a gömöri honismereti kutatás úttörőjének tekinthetünk. Számos munkája közül számunkra legfontosabb az Inclyti Superioris Ungariae Comitatus Gömöriensis Notifia Historico-Geographico Statistica. (A felsőmagyarországi nemes Gömör megye történeti-geográfiai-statisztikai leírása. Leutschoviae, 1806-1808.) Ez a munka nagyszerű forrásul szolgál a gömöri helyismereti kutatás számára. A műben pompás néprajzi leírásokat találunk. Számos olyan szokást közöl, amely már akkor kihalóban volt, vagy gyakorlását erősen tilalmazták. Ilyen pl. a Szent János-napi tűzugrás, vagy a pünkösdi királyválasztás szokása. A tilalmazást jól mutatja egy jegyzőkönyvi adat 1673-ból, amely szerint a Jánosi és pálfalvai lakosokat súlyosan megbüntették azért, mert pünkösdi királyokat mertek választani. Különösen figyelemre méltó Bartholomaides munkájában a szlovák, magyar és gyakran a német párhuzamok egymás mellé állítása. Ösztönösen ráérzett az interetnikus kapcsolatok megfigyelésének fontosságára. Bartholomaeides Ladislaus művét nemcsak forrásértéke miatt emeljük ki. Szellemiségét, a nemzetiségek iránti tiszteletét példaként állíthatjuk mind a magyar, mind a szlovák kutatók elé. Ez rendkívül fontos Gömörben, mert - mint említettem - a magyar és a szlovák mellett több etnikai csoport egykori jelenléte a népi kultúrában nyilvánvaló nyomokat hagyott. A 15. században betelepült huszita csehek (pl. Oláhpatakon, Ratkón, Köviben, Balogfalván, Jánosiban, Feleden, illetőleg több más faluban a Rima völgyében és másutt) szokásaikat megőrizték. A legtöbb helyen a szlovákságba olvadtak, de néhány településen (Szkároson, Visnyón, Felfaluban, Jánosiban és Feleden) elmagyarosodtak. Egykori kultúrájuk emlékei azonban nyilvánvalóan nem tűntek el nyomtalanul. E téren az asszimilálódásra a tudományos kutatásnak kell rámutatni. A betelepített rutének (pl. Pacsán, Uhornán, Sumjácon, Vernáron és Telgárton), lengyelek (Forgácsfalván, Ottilián, Drabszkón és másutt) valamint a németek (Csetneken, Betléren, Tiszolcon) sorsa ugyancsak az asszimilálódás, a szlovákságba való beolvadás lett. Bartholomaeides Ladislaus után Gömör jeles bennszülött kutatói közül az élre kívánkozik még Mikulik József, egy szegény dobsinai családból származó honismereti író. Az 1852. január 24-én született Mikulik Józsefet Dobsina és Rozsnyó szellemisége nevelte a szűkebb haza, Gömör szeretetére. A jogi stúdiumokat végzett ember szülővárosának, Dobsinának, ennek az egyetlen tisztán német településű gömöri helységnek a hagyományait és történetét gyűjtötte, illetőleg írta meg. Első munkája német nyelven jelent meg Dobsináról és jégbarlangjáról (Dobschau und die Dobschauer Eishöhle. Kaschau, 1878.). Több tanulmányában foglalkozott a bányászattal és a vasiparral és számos egyéb honismereti témával, mint pl. a végvári élettel, a számadáskönyvek tanulságaival, jelesebb személyiségek életpályájával, az erdőgazdálkodás kérdéseivel és a szűkebb szülőföldre vonatkozó témákkal. Néprajzi szempontból a Népmondák Dobsina környékéről c. írásán kívül két jelentősebb, önállóan megjelent munkáját kell megemlítenünk. 1885-ben, Mikulik halála előtt egy évvel jelent meg Rozsnyó város történetéről, társadalmáról egy mintaszerű monográfiája Magyar kisvárosi élet címmel. Annak ellenére, hogy bizonyos fejezetei kiegészítést kívánnak, a kritika nagy lelkesedéssel fogadta a kötetet mint olyan művet, amely nemcsak egy város múltját tárja fel, hanem mintául is szolgál a feldolgozásra. A kötetben - mint arról egy összegzésben olvasunk „Rozsnyó városának teljes leírását kapjuk. Meg van határozva a földrajzi fekvés, leírva a természeti viszonyok, amelyeknek jelentős szerep jut az ember életének alakításában. Ezután megtaláljuk a lakosság jellemzését, népmozgalmi adatait, faji eredetét, nemze-