A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 25. (Miskolc, 1987-1988)

MÚZEUMTÖRTÉNET-MUZEOLÓGIA - Ujváry Zoltán: Gömör honismereti kutatásának történetéből

tiségi viszonyait ..." Önálló fejezet szól „a polgárság foglalkozásáról, amelyben . . . teljesen ismeretlen világot tárt fel . . ."a szerző. Rozsnyó bányaváros volt, s ez természetesen meghatározta a lakosok foglalkozásának és életmódjának jellegét. A lakosság még a 17. század elején is a bányászatból élt. Jelentőségét mutatja, hogy külön bányászcéhe is volt. Néprajzi szempontból érdekes, hogy külön zenekarral rendelkeztek. Ezek a „bányász hegedűsök" a lakodalmakban is szolgáltatták a muzsikát. Az egyéb foglalkozások, illetőleg a céhek közül figyelmet érdemel a vargacéh, amely a bőr kicserzésével foglalkozott. Ezt a csizmadiák is művelték, és természetesen a 17. század második felében céhet alakító tímárok. Messze földön híresek voltak a rozsnyói késművesek, akik ugyancsak céhbe tömörültek. A céhek közül még a serf őzök céhét említjük. A serfőzésre a 16. századtól vannak adatok. A céh tagjainak száma rendkívül magas volt, mivel a serfőző céhbe bárki beléphetett, függetlenül attól, hogy sörfőző tudását bizonyítania kellett volna, azaz a felvételt szakismerethez nem kötötték. A sörfőzés nyilvánvalóan az egész lakosságra kiterjedt. A saját fogyasztásra készített sör általános gyakorlat volt. Különösen kedvelt ital volt a méhser. Itt említem meg, hogy nagyszámú méheskert volt Rozsnyón - és feltételezhetően Gömörben másutt is. - „Voltak ugyanis kertek, melyeket kizárólag vagy elsősorban a méhek kedvéért ültettek be ... A rozsnyai méz és viasz a 17. század folyamán oly híres lett, hogy sok esetben az adós rozsnyai polgárnak tetszésére bízatott: készpénzben, mézben vagy viaszban akarja-e tartozását leróni . . ." (55. 1.) A méz jelentőségét mutatja, hogy még Hamburgba is exportálták. Mint sajátos és régi foglalkozást említem még a sáfrántermelést és a vászonfehérítést. Mindkettőnek jelentős szerepe volt a külső kapcsolatokat illetően is. A vászonfehérítők eljártak az alföldi városokba. Még a múlt század második felében is azt olvassuk róluk, hogy az Alföldön jól ismerik „a rozsnyói vászonfehérítőket, akik kivált a debreceni vásárok alkalmával összeszedik a vásznakat s a rozsnyói réteken fehérítik." Sok más hasonlóan becses adalékot nyújt Mikulik munkája. Néprajzi szempontból különösen gazdag forrásmunkának tekinthető még A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1740 c. poszthumuszan megjelent kötete. (Sajtó alá rendezte Kovács Sándor. Pozsony, 1917.) Főleg a szokásokra vonatkozóan találunk benne tanulságos adatokat. Ezek különösen figyelemre méltóak, mert a 16-17. századból, illetőleg a 18. század elejéről valók. Az egyház számos szokást tilalmazott. Ennek hatására több népszokás elsorvadt. így pl. tilalom alá esett a keresztelői lakoma, a menyasszony házánál való táncolás, az aprószenteki vesszőhordás, a János-napi máglyagyújtás, a pünkösdi királyválasztás stb. A népi erkölcsre vonatkozóan olyan történeti adalékokat kapunk, amelyek az idevonatkozó társadalmi megítélés egykori szemléletére adnak fényt. Csak éppen megemlítjük a hatodik parancsolattal kapcsolatos sorozatos „kihágásokról" és büntetésekről szóló példákat.- Szigorúan megbüntették azt is, aki esküvő előtt mátkájával „vétkezett", vagy ha idő előtt szült, ami ugyanennek a „bizonyítéka". A múlt században élt kutatók Gömörre vonatkozó eredményei során megkülönböztetett figyelmet érdemel a Hunfalvy János által szerkesztett Gömör és Kishont törvényesen egyesült vármegyének leírása c. kötet. A magyar orvosok és természetvizsgálók XX-ik nagygyűlését Rimaszombatban tartotta 1867-ben és arra az alkalomra látott napvilágot ez a mind földrajzi, mind történeti, mind pedig néprajzi szempontból rendkívül jelentős - az addigi eredményeket összegző - munka. Több szerző írta, az adatok, részletek, statisztikák gyűjtésében és összeállításában számos közreműködő vett részt (Hunfalvy János: földrajz; Fábry János: növényzet, Bodon Ábrahám, Ebeczky Emil, Baksay István, Kramarcsik Károly: történelem, Kiss Antal: éghajlat, néprajzi viszonyok, népesedési mozgalom, népies gyógymódok stb., Greiner Lajos: erdészet, Volny